Bombázótér

Bombázótér
© Fotó: Matey István
Hortobágy, bombázótér, halál – nekem összetartozó fogalmak maradnak ebben az életemben mindörökre. Mert ahol robbanóanyag van, függetlenül attól, hogy békében van vagy háborúban élünk, ott következmény is lesz. Ez pedig a pusztulás, a halál. Kovács Zsolt írása.

Tudom, mit jelent a hortobágyi bombázótér, jómagam is a szomszédságában élek – igaz, kicsit távolabb – már jó öt évtizede. A bombázások emlékezetből soha ki nem törölhető, puffanáshoz hasonlítható mély hangját, a meg-megremegő földet, az éjszaka sejtelmesen és félelmetesen világító Sztálin-gyertyákat, a Hortobágy tiltott területét, amelyen vezettek ugyan át utak, de azokat mindenki csak a saját felelősségére használhatta. Most pedig, immár egy hete, az egykori megszállóink földben hagyott „időzített üzeneteként”, a négy tűzszerész halálát is. Ilyen eset bárcsak ne lenne több – sóhajtok, pedig tudom, lesz, lesznek még. Talán azt, azokat az én korosztályom már nem éri meg, mert minden tragédiának van tanulsága a hátramaradtak számára. Az azonban biztos, hogy a Hortobágy ama részét nem lehet tökéletesen mentesíteni az egykor a békét elhozó megszállóink gyakorló eszközeitől. A föld pedig, akár sok évtized múltával is, de kiveti azt, ami nem az övé. Az érdekes tárgyat pedig valaki biztosan megtalálja…

– Kovács Zsolt –








hirdetés