Bolond idő

Bolond idő
© Illusztráció: Getty Images
Milyen jó idő lett, merészelték mondani sokan az ünnep előtt, hétfőn, a verőfény még akkor is ezt csalta a szájukra, amikor a fenti megállapítás közben máris visszahúzták magukat a gallér, sapka, sál, kapucni biztonságába. Jó idő, jó idő, mire jó idő, legfeljebb megfázásra, dörmög ilyenkor a rideg józanság; kimelegít a nap, de máris tolakodik az élénk, többfelé erős északkeleti szél, hogy átadja az irányítást az arcüregnek, zúg március, ez ilyen, még, hogy az április a bolond! Fábián György írása.

Akár a mi magyar szabadságunk, bolondok aranya – csak, hogy gyarapítsuk eggyel azoknak a számát, akik rokoni szálakat próbálnak kimutatni a márciusi idő és a zendülő napok közt. Meglengeti előttünk a mámorító jövendő zászlaját, fénysugárral tüzeli örömünket, aztán – és most ezzel is minő felfedezést teszünk – mindig mi lett a vége!

Hamis ragyogás ez csupán, télbe pottyantott csíra, hogy ne adjuk fel, és kihúzzuk valahogy itt, ebben a szeles zugban, ahol lefagynak a korán duzzadó rügyek, virágot ígérő álmok, bimbódzó szerelmek – és persze a hervatag metaforák.

Kén és vas ez, nem arany. Az igazság odaát van, a mézesmadzag végén, ahol medve ordít, kétfejű sas – vagy, sose feledjük: talán épp mi magunk.

– Fábián György –








hirdetés