Boldog új tanévet!

Boldog új tanévet!
© Illusztráció: Getty Images
Aki nem első osztályba megy, már ki tudja számolni, hány nap van hátra az iskoláig, mennyi szabad, későn kelős, délutáni napfényben rollerezős, estig bőrrugdosós idő maradt. Horváth Borbála írása.

Az a gyerek sem vergődik kételyek között, aki egyelőre a zoknit lehúzva sem képes kikalkulálni, mennyit kell még aludni, mert a szülők biztosan emlegetik a napot, ami vissza­irányítja a család szekerét a „rendes” kerékvájatba. Legalábbis abba, amiben nem fő a családfő(k) feje napra-nap a „gyermekelhelyezésen”, mert végre suliidőben összesimulnak az életritmusok. Ha lélekkönnyítő sóhajjal jár is a vakációvég, – szülői szemszögből – kívánom, hogy ne eresszük el a legfényesebb évszakot egész évben. Tegyünk a zsebünkbe a felhőtlenségből, amelynek megnyilvánulását figyeltem nemrég egy tó partján. Szakadatlan „ninózott” egy hétévesforma fiú, méghozzá futás közben. Átéreztem, mekkora teljesítmény ez, amint eszembe jutott, hogy a Campus Fesztiválon két koncertnyi időt sikerült végigénekelni és ugrálni, vasárnap mégis becsapta maga mögött az ajtót, és szabadságra ment a hangom. Mennyi mindent nem csinálunk, ami gyerekként evidens volt. Váljunk időnként a saját anyánkká, s akarjuk magunknak a legjobbat! Csípjük fülön és lökdössük ki magunkat a tv elől a játszótérre – vagy az azt körülvevő futópályára –, legyen olyan fontos az étkezésünk, mint a gyerekeké, és jutalmazzuk akár egy fagyival, ha úgy véljük, ötöst hoztunk haza, függetlenül attól, hogy ezt a(z osztály-)főnökünk észrevette-e.

– Horváth Borbála –








hirdetés