Bizalom, hála, büszkeség
Fabók Ágnes
Egyfajta elégtételt jelent végigtekinteni az éremtáblázaton és summázni, itt bizony mi vagyunk az élmezőny, utánunk kullognak a nagynak tartottak. Már ez is olyan boldogsággal tölti el a szíveket, ami segít majd a kevésbé fennkölt hétköznapokat átvészelni, mert számunkra az olimpia minden napja ünnep, telistele diadalokkal. S ehhez, még érem se mindig kell. Emlékezzünk csak Joó Abigél ötötdik helyezésére. Talán nincs is még egy olyan résztvevője az ötkarikás játékoknak, aki térdében levált porccal nem a kispadot, hanem a tatamit választaná, s küzdene az utolsó utáni erejéig. Ha csak egy ilyen sportolónk lenne, már akkor is joggal lehetnénk büszkék, de nekünk ennél több is megadatott!
A debreceniek pedig még plusz öt méterrel a föld felett járhatnak, mert nekünk van egy Risztov Évánk. Nevét örökre arannyal véstük be cívis szívünkbe, ahogyan ő is szeretettel gondol új otthonára. Boldogan jön ma haza, városába, hogy ott ünnepeljen, ahol leginkább bíztak benne, ahol a legtöbben szurkoltak neki, s ahonnan elvitték neki meglepetésként édesanyját, hogy ezzel megadhassák azt a lelki pluszt, amit ő aranyló éremmel hálált meg.
agnes.fabok@inform.hu
