Biotechnológiában lép nagyot előre a Debreceni Egyetem

Akt.:
Napló-interjú Dr. Szilvássy Zoltánnal, a Debreceni Egyetem rektorával
Napló-interjú Dr. Szilvássy Zoltánnal, a Debreceni Egyetem rektorával - © Fotó: Matey István
Debrecen – Az összesen nyolcmilliárdos program Debrecen egészségipari befolyását erősíti. A Hajdú-bihari Napló interjúja dr. Szilvássy Zoltán rektorral.

Az élelmiszeripar, a feldolgozóipar, vagy a műszaki eszközgyártás mellett egyre gyakrabban hallani, hogy Debrecen az egészségiparon belüli egyik leginkább jövőbe mutató ágazatban, a biotechnológiában is nagyot dobna. Ebben a Debreceni Egyetem a „mi versenyzőnk”; az intézmény az elmúlt években szisztematikusan építette nagyvállalati kapcsolatait az ipari igények felé fordulva. Októberben 5,9 milliárd forint állami támogatást nyertek, amellyel stratégiai jelentőségű fejlesztéseket hajthatnak végre ipari szereplőkkel. Hogy miket? Korszerű, sejtvonal alapú vakcinaüzemet építenek a városban, amellyel egy nemzeti oltóanyaggyárnak ágyazhatnak meg és a gyógyszerfejlesztés olyan részébe is bekapcsolódnak, amit még nem végeztek Magyarországon.

A Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ nyertes pályázata 5,9 milliárd forint uniós pénzt hoz a Debreceni Egyetemnek, amelyik e program részeként gyógyszerfejlesztésben vesz részt a Richter Gyógyszergyárral. Speciális, eddig csak külföldön végzett munkakultúra honosodig meg az egyetemen, de mit jelent ez a valóságban?

Szilvássy Zoltán: A Richterrel való közös munka hosszabb időre nyúlik vissza. A Richter Gedeon gyógyszergyár és a Debreceni Egyetem már több nagyprojektet sikerrel vitt végig, egy gyógyszeripari klaszter tagjai mindketten, a két intézmény között szoros, bizalmi kapcsolat alakult ki az elmúlt években. Így jutottunk el odáig, hogy közös, biotechnológiai gyógyszerfejlesztésbe kezd januártól, melynek során a Richter termékfejlesztésében az eddigieknél jóval komolyabb szerep jut az egyetemnek. A biotechnológiai gyógyszerfejlesztésben az egyetem elsősorban gyógyszer analitikai és klinikai vizsgálatokat végez majd. Hatalmas sejttenyészetek a sejtek anyagcseréje során állítják elő a később gyógyszerként ampullába töltendő anyagokat. A biotechnológiai úton előállított gyógyszereket a gyártáshoz felhasznált élő sejtek hozzák létre, melyek működése, változó lehet, ipari körülmények között a végeredménynek mégis standard minőségűnek kell lennie, ami a gyártási technológia egyik legnagyobb kihívása. Minden egyes legyártott sorozatot analitikai és biológiai vizsgálatnak kell alávetni, amit törvények és rendeletek írnak elő. Az egyetem erőfeszítései arra irányulnak, hogy a gyógyszeripari szereplő (most a Richter) a sorozatgyártott biotechnológiai termék ezen előírt vizsgálatait minél nagyobb mértékben Debrecenben végeztethesse el (korábban ezen kötelező vizsgálatok csak külföldön voltak elérhetőek). Ez a tevékenység speciális ipari munkakultúrát kíván, vagyis szabványos műszerekkel, szabványos műveleteket kell végezni, rendszeres ipari felügyelettel, ipari audittal és minőségbiztosítással, ami vonatkozik mind a kémiai analitikai feladatokra és a klinikai vizsgálatokra egyaránt. A művelet összetettsége olyan egyetemet igényel, ahol a kémiai analitika, a fizika, a gyógyszerész- és az orvostudomány interdiszciplinálisan van jelen, ráadásul az iparnak szükséges formában és színvonalon.

A Richterrel való közös munkával az egyetem lényegében részesévé válik egy piacra jutó biotechnológiai termék kifejlesztésének. Ha az ember nősülni akar, túl kell lenni a pubertáskoron. Ahhoz, hogy együttműködhessünk egy biotechnológiai profilú gyógyszergyárral, intézmény szintjén fel kell nőnünk a gyártót kötő törvényi előírásokhoz, szabványokhoz, ami a hazai egyetemekre eddig egyáltalán nem volt jellemző. Elsőként kezd ilyen gyakorlatba a Debreceni Egyetem Magyarországon, nem véletlen, hogy a debreceni az egyetlen gyógyszer-biotechnológiai felsőoktatási ipari együttműködés Magyarországon; olyan szerteágazó, a biotechnológiához kötődő képességeket kívánó munka ez, amelyhez másutt nincs meg helyben minden tudás, sem a kellő ipari koncentráltság.

Az Omnivestből lett Fluarttal konzorciumban pedig nemzeti vakcinagyár félüzemi struktúrájának létrehozását célozzák. Miért van szükség nemzeti vakcinagyárra, miért éppen a Fluarttal, mi az érdekük ebben nekik?

Szilvássy Zoltán: Mert Magyarországnak nincs nemzeti vakcinagyára. Ezen a téren az országnak – hasonlóan más kelet-közép-európai országokhoz – teljes import kitettséggel kell szembenézni. Az országban jelenleg egyetlen olyan humán felhasználású oltóanyag-előállító van, amelyik adott esetben a hazai kormányzat támasztotta igényeknek megfelelő gyártási profilt képes kialakítani, a Fluart. Amíg azonban ők eddig szöveti alapú vakcinagyárat működtettek, addig a debreceni projektben most modernebb, sejtvonal alapú biotechnológiai vakcinagyártásba kezdünk. A kor igénye ugyanis már ez utóbbi, a biotechnológiai, sejtvonal alapú gyártás, amellyel tisztább, hatékonyabb és biztonságosabb oltóanyag hozható létre.

Sejtalapú vakcinagyártás jelenleg kizárólag multinacionális cégeknél van. Ha Magyarország önállóan nem képes előállítani a szükséges oltóanyagokat, elég egy embargó, egy háborús helyzet, bármilyen bizonytalanság, és teljes importkitettség mellett máris képtelen az ország biztosítani a megfelelő oltóanyag ellátást. De ha „békeidőben” importból megy is az oltóanyag ellátás, a multik monopol helyzetben vannak, hiszen üzleti érdekeik szerint játszhatnak az árral és a szállított mennyiséggel. Egy nemzeti vakcinagyárral akár a hozzánk hasonlóan importra szoruló kelet-közép-európai országokat is elláthatjuk, ezt a látható piaci rést akarjuk megcélozni. Nem akarunk hadat üzenni a nagy gyógyszergyártóknak, de vannak olyan szegmensek, ahol a multik termékei nem optimális módon állnak rendelkezésre.

szz2

Fotó: Matey István

A partner azért a Fluart, mert az ipari oltóanyag előállítási technológia know-how-ja kelet-közép-európai szinten is egyedül náluk érhető el. Az egyetemnek pedig az a biotechnológiai felkészültsége van meg, amit egy ilyen cég a technológiai előrelépéshez akar használni: ez az együttműködés oka. Ami a félüzemi struktúrát illeti, a terméket először elő kell állítani megvizsgálásra, törzskönyvezésre, utána termelhetünk piacra, maximum regionális méretben. Ha idáig eljutunk, három-négy év múlva, akkor már csak a sorozatgyártás méretnövelése van hátra, akkor jöhet a sorozatgyártó, nagyszériás gyártásra alkalmas cég, a nemzeti vakcinagyár, amihez legkevesebb hat év szükséges. A félüzemet az egyetemi innovációs ipari parkban építjük meg. Nagyon fontos: a gyártandó vakcinákon ne csak olyan terméket értsünk, amivel ha például jön az influenzajárvány, be kell oltatni magunkat, hanem innovatív gyógyszertechnológiai megoldásokat, például oltóanyag kapszulát, amiből mondjuk hetente beveendő egy, amíg a járvány tart.

Az üzemben a súlyos következményekkel járó „kórházi fertőzésekre” is gyártanának oltóanyagot?

Szilvássy Zoltán: A forgalomban lévő, hozzáférhető árú antibiotikumok ma nagyjából hatástalanok. Harminc évvel ezelőtt, orvostanhallgató koromban például egy sebész bátrabban operálhatott, mert az antibiotikumok révén biztonságban tudhatta a betegét a műtéti fertőzésektől. Vagyis nem kellett tartania olyan nozokomiális baktériumfertőzésektől, mint amik ma egyes kórházakban tenyésznek, s amik ellen semmiféle antibiotikum nem hat (s ebből tragédia is származik). Az üzemünkben ezekkel a kórokozókkal szembeni oltóanyagot is előállítanánk gyors reagálással, tehát egy-két nap alatt. Ha tehát valaki rosszul lesz és beviszik egy intenzív osztályra, amelyről lehet tudni, hogy például a staphylococcus aureus valamelyik gyilkos toxint termelő törzse előfordult ott, akkor már a betegfelvételkor tudható, mi ellen kell a betegnek védelmet nyújtani. Az üzemben pedig le tudják gyártani az ahhoz szükséges speciális oltóanyagot. Itt megjegyzendő, a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában eddig – rendkívül nagy anyagi ráfordítással – sikerült elejét venni ilyen fertőzéseknek, azonban lehetett hallani, hogy más kórházakban fordultak elő súlyos, némely esetben halálos kimenetelű, fertőzések.

Ebben az üzemben csak embereknek szánt oltóanyagot gyártanának?

Szilvássy Zoltán: A környékbeli agrár-állattenyésző cégeknél az egyik legnagyobb probléma a telephely-specifikus kórokozó-mentesítés. Vagyis egy baktérium az egyik telepen hasmenést, a másikon görcsöket, tehát másként jelentkező állatbetegséget okoz. A tenyésztőkkel való együttműködés értelmében ilyen kórokozóirtásra alkalmas oltóanyagot is előállítunk, ehhez elegendő a félüzemi méret. Ennek a jelentősége, hogy például kiküszöbölhető az az óriási veszteség, amit az olyan kórokozók felbukkanása okoz. Ezekkel szemben ma még csak a teljes állományok leölésével lehet védekezni.

– Ratalics László –


Mit jelent?

A biotechnológia élőlények segítségével végzett technológia; új tulajdonságokkal rendelkező élőlények vagy sejtek előállítása.









hirdetés