Bérre menő küzdelem

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: pestisracok.hu
Olyan jelentős a magyarországi munkabérek lemaradása az európai átlagtól, hogy ilyen kis lépések taktikájával nem jutunk sokra – Csath Magdolna közgazdász kommentálta ezekkel a szavakkal a kormány, a munkaadók, illetve a szakszervezetek között létrejött (a jövő évi minimálbér és a kötelező bérminimum összegét meghatározó) béralku eredményét. Petneházi Attila írása.

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense még tovább ment, amikor arról beszélt, hogy világossá kellene tenni: alacsony bérekkel és „szociális dömpinggel” nem lehetünk a világban versenyképesek. Ebben a „bérre menő küzdelemben” (az 5-6 százalékos reálbéremelésen túl) még egy üdvözítő momentum van, az, hogy mind több vállalat(vezető) ismeri fel egy átfogó bérrendezés szükségességét. Mintha a munkabér „szenttehén-jellege” kezdene ködbe veszni, és helyébe a józan ész diadalát hirdető megfontolás lépne. Ennek fókuszában a bérek érezhető mértékű rendezése áll, illetve az a logika, hogy a bértömeg emelkedése a hatékonyságuk javítására kényszeríti a cégeket; aki megugorja a feljebb rakott lécet, az megérdemli, hogy életben maradjon, egyébként meg (bármilyen kegyetlenül hangzik) hulljon a férgese.

– Petneházi Attila –








hirdetés