“Az éhes birkát nem érdekli, kinek a nevére szól a legelőbérleti szerződés”

Mavranyi Zsigmond főutat is torlaszolt már el a birkáival.
Mavranyi Zsigmond főutat is torlaszolt már el a birkáival. - © Fotó: Matey István
Hajdú-Bihar – Három éve már annak, hogy a hortobágyi legelőpályázaton hoppon maradt állattartó gazdák részben vagy egészben elveszítették az állami bérleményeiket (meg a pereket is), és a több száz állatot számláló nyájaikkal a pusztában magukra maradtak. A bihari juhászok szerint a „nyakkendős csókost” csak a föld után járó támogatás érdekli.

Vannak, akiket már hiába is hívnánk, hiszen azóta elhaláloztak, de akik élnek, azok sincsenek éppen virágos kedvükben. Mavranyi Zsigmond berettyóújfalui juhász annak idején azzal került be a hírekbe, hogy hol a parlamenti tárgyalóban csapott az asztalra azonos bánásmódot követelve, hol pedig a határ felé vezető főútra terelte fel a nyáját, megbénítva ezzel a 42-es számú nemzetközi korridor forgalmát.
– Kellett nekem annak idején annyit …ázni, előbb semmit nem kaptam, aztán meg jól befogták a számat harminc hektár állami bérleménnyel, de négyszáz jószág legel rajta (a bárányokkal meg a kecskékkel együtt jóval több). Az is úgy lett az enyém, hogy a „csókos illető” visszalépett – mondta az idős gazda, hozzátéve, hogy ekkora terület legfeljebb negyedannyi birkát tudna tisztességesen eltartani.

„Korábban a volt vőmmel közösen felfogtunk vagy 230 hektár bérleményt, a pályázat után viszont ő nyert 170 hektárt, én meg ezt a nyomorult harmincat. Ennyi jószág arról a 30 hektárról még 30 centi földet is pillanatok alatt lerágna… Így aztán elvitatkozgatunk, mert kénytelen vagyok az ő területére is át-átlegeltetni. Hiszen az éhes birkát mit érdekli az, hogy kinek a nevére szól a legelőbérleti szerződés.

Az a baj, hogy a környékünkön pesti, derecskei meg körösszegapáti illetők nyertek állami legelőt, de jószág semmi rajta.

Gondolja meg: a kövesút túloldalán van vagy ötszáz hektár legelő évek óta parlagon, én meg a jószágaimmal a közelébe se mehetek! Ezeket a fiúkat, lányokat csak a föld után járó támogatás érdekli, a munka részét szívesen meghagynák nekünk. De vannak nálam rosszabb helyzetben lévő gazdák is. Az egyiknek félezer birkája van, legelőbérlet meg egy deka se hozzá. Csoda, hogy meg nem bolondul szegény” – jegyezte meg, nevén nevezve az illetőt.

Sétálhat a birkáival

A megszólított gazdatárs Buj Gyula mezőpeterdi juhász, akit szintén nem kellett biztatni, hogy tovább gombolyítsa e kis magyar abszurd fonalát. „Saját legelőm van 15 hektár, de hát az zsebkendőnyi terület félezer birkának. Most négy kilométert kell minden áldott nap gyalogolni a nyájjal, aztán meg vissza. Ott nyert ugyanis állami legelőt egy pesti koma, aki nagy kegyesen megengedte, hogy (bár a támogatás őt illeti) a területén legeltethetek. Persze, ahhoz, hogy oda eljussunk, másnak a legelőjén is át kell hajtani a jószágaimat, ami újabb konfliktusok forrása. Bár az illető már úgy-ahogy belenyugodott, hogy rajta megyünk keresztül, de ez azért mégse normális állapot. Van itt a környéken vagy 300 hektár állami legelő, amin nem járt három éve jószág. Mi meg kilométereket sétáltatjuk a nyájat, hogy éhen ne pusztuljanak a juhaink” – mondta.

Vágóhídra küldik

Rezes Gábor váncsodi gazdálkodó is szomorú fejleményekről számolt be. Elmondta például, hogy az egyik helyi gazdatársának a hatszáz egyedes nyájából már csak vagy 250 jószág van meg, a többit kényszerűségből felszámolta. – Mi is úgy döntöttünk, hogy a merinótól elköszönünk, csak a cigája-­törzstenyészet marad meg. De ezekkel is az a probléma, hogy az anyáknak csak a harmada ellett meg, mivel a benti tartást nem bírják. Annak idején 250 birkánk volt, és azzal pályáztunk a legelőbérletre, hogy tovább fejlesztjük a gazdaságot. Ehhez képest ma feleannyi juhunk van, mint a legelőpályázat kiírása előtt volt. Nemrégiben száz állatot kivittünk bérlegeltetésre az egyik helybeli emberhez, akinek fizetünk azért (birkánként havi 400 forintot), hogy ott legelhetnek a jószágaink – mondta keserűen a vállalkozó, hozzátéve, hogy megy ám a jogászkodás a pusztában is rendesen. „Mivel ugye a bérleti jog tulajdonosa harmadik személynek nem adhatja tovább a bérlői jogosultságot, kitalálták, hogy úgynevezett kölcsönhaszon-szerződés keretében fogadják be a mások állatait. Gyakorlatilag ugyanúgy bérlegeltetésről van szó, csak nehezebb belekötni. Nevet adtak a gyereknek…” – állította a Naplónak Rezes Gábor.

– Petneházi Attila –


Gazdáktól hallottuk

  • Nekik van legelőjük, nekünk meg birkánk
  • Szégyen, hogy bérben kell legeltetnünk
  • Megint a nyakkendősök jártak jól
  • Az anyáknak csak a harmada ellett meg
  • Tönkremegy a jószág bezárva az akolba
  • Folyamatos az állományok felszámolása
  • A földalapú támogatás kell nekik, nem a munka
  • Már három éve megmondtuk, hogy ez lesz
  • Ebből sokáig már nem fogunk megélni
  • Igazság helyett jogszolgáltatás folyik



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

Berettyóújfalu.
HAON.HU






hirdetés