Helyi közélet

2008.05.09. 08:00

Más szemében...

<p><P>Amikor 1974-ben az apám átvette élete első új autóját, a 70 ezer forintos Skodát hetven forintért tankolta tele. Igaz, hogy az örömteli pillanatot megelőző „előjáték” úgy öt-hat évig tartott (tehát volt idő élére rakni a pénzt), viszont a dolgozó kápéban fizetett és fel sem merült benne, hogy az új családtagot az asszonnyal képesek lesznek-e fenntartani. <STRONG>Petneházi Attila</STRONG> jegyzete. </P><P>E-mail:[email protected]</P></p>

Ehhez képest ma már kétmillió forint alatt nincs új autó, háromszáz alatt nincs üzemanyag, hitel nélkül pedig nincs üzlet. Vagy alig...

Ez az a történet, amelyben sok igazság létezik. De biztosan több, mint egy. Hiszen miközben a benzin és a gázolaj ára immár tartósan 300 forint fölött tanyázik, a fogyasztás nem csökken, éppen ellenkezőleg; ha óvatosan is, de emelkedik. Mi következik ebből? Például az, hogy az autó napjainkra tényleg nélkülözhetetlen szükségletté vált. Hiszen ki az az őrült járműtulajdonos, aki minél drágább az üzemanyag, annál többet megy; ha csak nem muszáj. Ez is egy igazság.

Meg az is, hogy mivel minden liter üzemanyag árának több mint a fele adó (jövedéki adó, termékdíj és áfa), „állambácsi” számára aligha létezik ennél kifizetődőbb üzlet. Márpedig az aranytojást tojó tyúk nyakához ki szegezne kést?

Mielőtt azonban végleg másokon vernénk el a port, ne feledjük, hogy három a magyar igazság. A harmadikra akkor döbbentem rá, amikor a minap munkába igyekezvén feltűnt, hogy tíz szemből érkező jármű közül nyolcban egyetlen ember, a vezető ült. Volt idő alaposan „kivesézni” őket, hiszen az ötszemélyes autóban én is egyedül utaztam...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában