Törik, nem hajlik – asszonysorsok drámája

Debrecen - Megelevenedett egy letűnt kor konzervatív, férfiközpontú világa.

Az évad első nagyszínpadi prózai bemutatójaként Szabó Magda Régimódi történet című művét láthattuk Csikos Sándor rendezésében, Kubik Anna főszereplésével.

Három nemzedék

„Annyi titkom volt” – mondta Szabó Magda édesanyja a halálos ágyán. Ennek a mondatnak indult el nyomába az írónő, hogy sokéves kutatómunka után megírja családja krónikáját. A XIX. század fordulóján, a Hajdúságban játszódó művében három generáció élete tárul elénk; az írónő dédnagyanyjáé, a családot mindenáron összetartó Rickl Máriáé (Kubik Anna), nagyanyjáé, az illegális frigyre lépő „kálvinista kurváé”, Gacsáry Emmáé (Szűcs Kata) valamint édesanyjáé, Jablonczay Lenkéé (Sárközy- Nagy Ilona), akit idejekorán megfosztott nagyanyja mindattól, ami számára fontos volt: szüleitől, a gondoskodó szeretettől s művészi ambícióitól.

A történet középpontjában két különböző értékrendet valló család áll, s a gyermekek, Kálmánka (Ágoston Péter) és Emma – fütyülve a tradíciókra, a Rickl Mária katolikus dzsentrivilága és a Gacsáryak szigorú protestáns életmódja közötti ellentétre – egymásba szeretnek, s minden tiltás ellenére összeházasodnak. A kemény anyai szavak, intelmek sem érnek célba, s Rickl Mária nem is vesz részt fia esküvőjén.

A két nászasszony

Az előadás egyik legizgalmasabb jelenete a két különböző meggyőződésű nászasszony találkozása. Két élet hite, vágya, célja omlott össze egyazon pillanatban. Szinte kézzel fogható a feszültség, ahogyan a két remek színésznő, Kubik Anna és Oláh Zsuzsa (Gacsáryné Bányay Ráchel) mélységes megvetéssel vizsgálgatja a másikat. Érezhetően sokat „agyalt” Csikos Sándor a rábízott feladaton, és mint ahogyan az írónő más műveiben, most is ösztönösen rátalált a darab ízére-zamatára, s átgondolt, letisztult rendezésének köszönhetően megelevenedett egy letűnt kor, a XIX–XX. század fordulójának konzervatív, férfiközpontú világa.

Hol az idő múlása?

A rendezés egyik hiányossága, hogy nem fektetett kellő hangsúlyt az idő múlásának ábrázolására. Így amikor a már felnőtt Lenke (Sárközy- Nagy Ilona) először találkozik az apjával (Ágoston Péter), akit 4 éves kora óta nem látott, fura jelenetnek lehetünk szemtanúi; két fiatal színész néz farkasszemet egymással, s csak a szövegre erősen koncentráló néző fejében áll össze a kép, hogy – a látszattal ellentétben – itt most nem egy huszonéves szerelmespárt látunk, hanem apát és lányát! Ám ne felejtsük el, a Régimódi történet eredetileg regény, s mint ilyet, emberpróbáló feladat színpadra alkalmazni még olyan tapasztalt és tehetséges színész-rendezőnek is, mint Csikos Sándor! Némileg segítené a befogadást, ha a jelenetek filmszerűen váltanák egymást, illetve a színészek le lennének kettőzve, vagy sminkkel oldanák meg az évtizedes öregedés vizuális megjelenítését. Jobb híján, egy rutinos színész persze el is játszhatja gesztusokkal, adekvát testtartással, hanghordozással az öregedés folyamatát, de ez a fiatal, kevés színpadi gyakorlattal bíró Ágoston Péternek – aki a nőcsábász, szerencsejátékos, felnőni képtelen Kálmánka figuráját formálta meg egyébként többé-kevésbé ügyesen, a kelleténél olykor több teatralitással, a nézőtérre kacsintgatással – nem sikerült.

Versenyben a maratonnal?

Gyarmathy Ágnes esztétikus díszlete magán hordja a kor jellegzetességét, praktikusan működik a helyszínváltásokkor, de nem igazán érzékeltetik ezek sem az idő múlását. A másik gond, hogy kissé hosszúnak érezzük a játékidőt (a kevesebb jelen esetben is több lehetne!), mintha Csikos Vidnyánszky „maratoni” (4 órás) rendezéseivel akarna versenybe szállni…