Befutott a jó, a rossz és a csúf is

Befutott a jó, a rossz és a csúf is
© Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Dombi Tibi két társával lefutotta az Ultrabalaton 221 kilométerét.

Élete második Ultrabalatonján vett részt a hétvégén a DVSC egykori futballistája, a jelenleg az U17-es gárdánál pályaedzősködő Dombi Tibor. A városban még mindig nagyon népszerű „Kicsi” a szintén focista és edző Ferenczi Istvánnal, valamint Jakab Viktorral trióban futott felváltva „A jó, a rossz és a csúf” csapatnéven, és érte el a 12. helyet a kategóriájában. Reggel fél hat után néhány perccel, 20:29:44 órás idővel futottak be a célba a hármas tagjai. A 221 kilométeres távból Tibi penzuma 74 ezer méter volt.

A lábujja bánta

Nem csoda, hogy az egyik lábujján gigantikus vérhólyag éktelenkedett a verseny után. – A cipő megfelelő volt, több maratont is lefutottam már benne, de úgy tűnik, ez már táv… – mondta nevetve Dombi. – Az ultramaratonisták szoktak így járni. Utólag már csodálatos élmény, de közben iszonyú kemény volt. Ferenczi Pisti kezdte el egy 20 kilométeres távval, aztán én jöttem hússzal, utána megint Pisti nyomott le húszat, majd ő elment Budapestre délután, mert benne volt a Vasas Fradi elleni keretében. Amikor elutazott, Viktorral nyomtuk felváltva. Akkor már nagyon meleg volt, ráadásul én Badacsonyban futottam fönt, az durva volt.

No és nem volt kellemes a tudat, amikor beültem a buszba, mert Viktor következett, hogy mindjárt megint én jövök. Az volt számomra a mélypont.”

Onnantól már 12-12 km-eket futottunk. Ráadásul nem tudtam semmit enni, nem kívántam az ételt. Valaki kimondta, hogy egyek egy banánt, rögtön lúdbőrözni kezdtem, annyira hallani sem akartam róla. Éjszaka jobban éreztem magam, nem voltam álmos, és Pisti is visszajött a meccsről. Hajnalban már kellemes volt az idő is, szóval a vége megint nagyon jó volt – emlékezett vissza a sportember.

A sört sem kívánta

A fiúk szombat reggel kilenckor indultak útnak és vasárnap kora reggel vehették át az érmeket. Megtudtuk, a nagy meleg miatt többen feladták a versenyt, 162 indulóból hatvanhatan értek célba.

– A sofőrünk mondta, hogy aludna pár órát, és úgy induljunk haza – sztorizott tovább Dombi. – Mondtam, hogy ne maradjunk, induljunk, úgyhogy Siófoktól Budapestig én vezettem. Igaz, vagy kétszer majdnem lefejeltem a kormányt közben. Utána persze már nem tudtam aludni – mondta Tibi, akinek ezúttal a futás utáni sörözésre sem volt ereje. – Terveztem, az ivást, de egyáltalán nem kívántam a sört. De ahogy hazaértem, megnéztem, hol játszik a Tankcsapda a hétvégén, mert nem lesz meccsünk az U17-esekkel. Sátoraljaújhelyen zenélnek Lukácsék szombaton, már szóltam nekik, hogy megyek velük, vagyis majd ott pótolom az ünneplést – fogalmazott Tibi, aki pár napig nélkülözte a futást, de szerdán újra nekivág a megszokott távjának.

TN