DVSC-TVP: sok tanulsággal szolgált ez az idény

Debrecen - „Eddig a közvetlenebb vezetői stílust képviseltem, de ennek mostantól vége.” Interjú Ábrók Zsolttal, a DVSC ügyvezetőjével.

Ábrók Zsolt ügyvezető kendőzetlenül értékelte lapunknak a DVSC-TVP elmúlt idényét, de többek között szóba került a jövő is: a beszélgetésből kiderül, hogy a klubvezető miben látja a következő évek sikeres Lokijának titkát.

Tavaly nyáron nagy volt a jövés-menés a klub háza tájékán, érkezett hat új játékos. Mi indokolta ezt a komoly átalakítást?

Mi is, mint minden csapat, próbálunk évről évre jobbá, sikeresebbé válni. Ennek egyik módja, hogy új játékosok vagy edzők szerződtetésével új impulzusokat adsz az együttesnek. Ha elmaradnak az eredmények, annak több összetevője lehet. Csak az igazolásokat tekintve ezt az okozhatja, hogy egyrészt korábban nem olyan játékosokat igazoltunk, akiket vártunk, másrészt van olyan klub, amelyik még jobban igazolt, harmadrészt esetleg mellényúltunk a szakvezető-választással. Nyilvánvalóan a cél minden évben az, hogy olyan együttest rakjunk össze, amely sikeres. Manapság olyan pénzek és olyan költségvetések repkednek a magyar női kézilabdában, amikkel próbál az ember lépést tartani, aztán vagy összejön, vagy nem. Az ideális az, amikor van egy olyan játékosmag, amelyre lehet alapozni, amellyel lehet dolgozni, mert akkor csak egy-két új arcot kell hozni, és velük kiegészülve tudunk építkezni.

Eleinte úgy voltam vele, hogy egy évnél hosszabb kontraktust nem kötünk újonnan érkezővel, mert nem ismertük a játékost, sem a hozzáállását, és nem akartuk a klubot olyan helyzetbe hozni, hogy egy hosszú távú szerződéssel rendelkező játékos nem hozza az elvárt teljesítményt, miközben komoly anyagi megterhelést jelent a DVSC-nek.”

Korábban nem egyszer szóba került, hogy nagyon nehéz Debrecenbe csábítani magyar játékosokat.

Mindig is szerettünk volna magyar játékosokat igazolni, de négy év kellett ahhoz, hogy megtörjön a jég. Tavaly papíron hét idegenlégióssal dolgoztunk, Idén ezt a számot hárommal tudjuk csökkenteni, mert érkezett négy magyar válogatott szintű játékos. Ezt korábban nem tudtuk megvalósítani, kellett ennyi idő, hogy eljussunk ide. Függetlenül attól, hányadik helyen vagyunk, nyugalom és kiszámíthatóság veszi körül a klubot. Itt nincsenek problémák, csak a kézilabdára kell koncentrálni. Ez idővel körbeér a kézilabdán belül, aminek most jött el a jótékony hatása. Természetesen mindig kell egy első fecske, ez jelen esetben Kovács Anna, akivel, miután sikerült megegyezni, az átigazolása úgymond „behúzta a többit magával”. Próbáltunk olyanokat igazolni, akikről már van tapasztalatunk, és tudjuk, mire számíthatunk tőlük. Az érkezők között vannak fiatal és rutinos kézilabdázók. Utóbbiaktól azt várjuk, hogy ahogy korábbi együtteseikben, nálunk is vezéregyéniségek legyen a pályán, mert az ilyen karakterekből talán kevesebb volt az elmúlt években a keretünkben.

Meg kell találni az egyensúlyt a – lehetőleg saját nevelésű – magyarok és a légiósok aránya között. Szélre és a kapuba nem szerettünk volna külföldit, mert megítélésünk szerint az megoldható hazai játékosokkal is. A belső posztoknál viszont már más a helyzet, oda jóval nehezebb megfelelő szintű magyar kézilabdázót találni. Minden játékossal szemben elvárás, hogy teljesítményével az együttes javát szolgálja, de az idegenlégiósokra ez fokozottan igaz.

Önről lehet tudni, hogy a szűken vett szakmai részt az edzői stábra bízta, a véleményét pedig házon belül mondja el, mégis volt egy kifakadása az idény során.

Van egy hierarchia, amit fenn kell tartanunk. Ügyvezetőként én elszámoltatom az edzőket, a szakmai stáb pedig az együttest. Természetesen a csapattal is rengeteget kommunikálok, azt gondolom, jó a viszonyom a lányokkal, amivel talán időnként meg is próbálnak visszaélni. Én azt tartom normálisnak, ha a csapat berkein belül tartjuk az észrevételeket, hiszen ez egy közösség, melynek a szekerét közösen húzzuk egy irányba. De az ősz folyamán úgy éreztem, hogy a pályán látottak nincsenek arányban a vezetés által megteremtett feltételekkel. Ezért is történt az edzőváltás, amit mostani fejjel már decemberben megléptem volna, és akkor lehet, hogy nem lesz ennyire csalódást keltő ez az idény.

Mi vezetett Tone Tiselj menesztéséhez?

Tone nagyon jó szakvezető, aki emberileg is kiváló. Bár hozta a papírforma eredményeket, azt láttam rajta, hogy erre a szezonra veszített a lelkesedéséből, és ez átragadt a lányokra is. Amikor ő motivált volt – például az EHF kupában – kivertünk egy nagyon jó erőkből álló Lubint, vagy partiban voltunk a későbbi győztes Craiovával, de a bajnokikra már nem tudta sem magát, sem a lányokat felspannolni. Ennek következtében már nem volt mindig következetes, amit a lányok is észrevettek. Ez pedig azzal járt, hogy megszűnt a kohézió közte és a csapat között.

Én úgy gondolom, egy profinak az eredmények érdekében félre kell tudni tennie az érzéseit, és csak a munkára kell koncentrálnia, de ez ebben az esetben egyik félnél sem működött, így elkerülhetetlen volt a váltás.”

Tone helyét az addig az utánpótlásban dolgozó Vida Gergő vette át, aki véleményem szerint jó munkát végzett.

Ügyvezetőként Ön változott-e az évek alatt?

Az elmúlt időszakban rengeteget. Eddig a közvetlenebb vezetői stílust képviseltem, de ennek mostantól vége. Az előző három évben semmi nem indokolta azt, hogy én keményebb legyek. Jöttek az eredmények, márpedig a siker és a boldogság elfedi a hiányosságokat. Nagy közhely, de a hibák mindig akkor bukkannak elő, amikor egy csapat elmarad az elvárásoktól, mert önmagához képest gyengébben teljesít. A mostani esztendőben, ami egy kézilabda csapatot a pénzügyi gondok kivételével sújthat, az velünk megtörtént. Ennek az egyik tanulsága számomra az, hogy egy sokkal erősebb vezetői kontrollra lesz szükség a jövőben. Már a januári edzőváltással párhuzamosan elkezdtük az átalakításokat, többek között új házirend került bevezetésre, de teljes egészében majd júliustól fog életbe lépni az új struktúra.

Rengeteg sérülés sújtotta szezon közben a csapatot.

A sérülések egy része fejben dől el, ha egy játékos félti magát a pályán, akkor nagy valószínűséggel meg fog történni a baj, mert a másik fél keményebben áll bele az ütközésbe. De nálunk nem erről volt szó, Karina Jezsikava sérülése korábbról datálódik, Lotte Grigel és Madalina Zamfirescu sérülése baleset volt, Anna Punyko kiesését pedig a több kisebb sérülés felhalmozódása okozta. Tanulva Jezsikava esetéből, Annat inkább megműttettük most, hogy a következő idény kezdetére felépüljön. Ez a sérüléshullám alapjaiban határozta meg a szezonunkat, biztos vagyok benne, hogy komplett csapattal a bajnokságban nyolc-tíz ponttal többet szerzünk, és odaérünk a nemzetközi kupát jelentő helyezések egyikére.

Nyártól Pal Oldrup Jensen személyében új edző veszi kezébe a szakmai irányítást. Mit vár tőle?

Pal már legutóbb is képben volt nálunk, akkor Tone Tiselj mellett tettem le a voksomat. Most ismét lehetőségünk volt szerződni vele, és egymás tenyerébe csaptunk. Egy nagyon felkészült, karakteres szakember, aki kiváló pedagógus, ráadásul ismeri a magyar bajnokságot, hiszen két évig a Fehérvárt irányította. Azt várom tőle, hogy ültesse át a skandináv kézilabdából azokat az elemeket, amelyekkel tovább fejlődhet a csapat. Északi edzőként ő máshogy kommunikál a stábjával és a játékosokkal, máshogy készíti fel a csapatot az idényre. Pal edzői filozófiájához hozzátartozik, hogy abszolúte támaszkodik a segédeire, partnerként kezeli őket. Mérkőzés közben is kikéri a véleményüket, és ha az a meglátás jó, akkor alkalmazza is. Remélhetőleg a munkáját a továbbiakban másodedzőként segítő Vida Gergő sokat tud majd tanulni a szakembertől.

A norvég ifjúsági válogatott egykori szövetségi kapitányaként Pal teljesen máshogy viszonyul a fiatal játékosokhoz, remélem, hogy bátran nyúl majd hozzájuk, amiből remélhetőleg a debreceni kézilabda is profitál majd. A hivatalos bejelentése óta már több alkalommal is megfordult a cívisvárosban, és a felnőtt kereten kívül a teljes utánpótlást is megnézte, feltérképezte. A tapasztalatok alapján csoportokra és egyénekre lebontott fejlesztési koncepciót dolgozott ki a játékosoknak, amelyet már alkalmaznak is az utánpótlás­edzők.

Kik alkotják nyártól a szakmai stábot?

Pal Oldrup Jensen a vezetőedző, Vida Gergő lesz a másodedző, míg Grega Karpan marad a kapusedző és a statisztikus. A fizikai felkészítésért mostantól a Dunaújvárosból érkező Horváth Tibor felel, funkcionális edzőként pedig Posta Sarolt gyógytornászként csatlakozik hozzánk. Utóbbiak munkáját a norvég olimpiai válogatottnál is dolgozó Tom Morten segíti majd tanácsadással.

Ismét nagy a fluktuáció, három játékos – Hajduch Csenge, Arna Síf Palsdottír, valamint Hársfalvi Júlia – egy év után távozik. Nem voltak elégedettek velük?

Nem, bár ahogy a csapat teljesítménye Vida Gergő érkezésével fokozatosan feljavult, ezek a játékosok is jobb teljesítményt nyújtottak, sőt, az idény vége felé több mérkőzésen is kulcs­szereplőnek bizonyultak. Hársfalvi Julcsi kölcsönben volt nálunk, Csenge posztjára érkezik Kovács Anna, míg az izlandi beállónk – aki amúgy is már csak egy évet vállalt volna – olyan álláslehetőséget kapott, amit, gondolva a későbbi civil életére, vétek lett volna kihagynia. A kapusok közül egyiküket szerettünk volna megtartani, de úgy alakult, hogy mindkettő távozik. Nagyon jól tudtak együtt dolgozni, elégedettek is voltunk velük, de Lajtos Nóra közelebb szeretett volna kerülni a párjához, míg Horváth-Pásztor Bettina új kihívásokra vágyott.

Kialakult-e már a végleges játékoskeret?

Soha ne mondd, hogy soha, de nagyjából véglegesnek tekinthető a keret.”

A posztokra olyan párosaink vannak, akik remekül kiegészítik egymást. Amíg mondjuk az egyik magasabb és erősebb, a posztpárja gyorsabb és mozgékonyabb, így a taktikai repertoár is bővül. Ha megnézzük a keretet, akkor látszik, hogy beállóban két fiatal játékosunk van, de mi bízunk bennük, megkapják az esélyt.

Az igazolások és a keret ismeretében milyen célokat határoztak meg a következő idényre?

Összességében fiatalabb csapatunk lesz, de a cél jövőre is nemzetközi kupaszereplést érő hely elérése.

- Molnár Szilárd -

Játékosmozgások

Érkezett

Távozott