Az ingyen ára

Ha meggyőznének, elhinném, hogy meg kell sarcolni az egész életükön át beteg embereket is, meg a – teszem azt – halálosan beteg embereket.

Szalóczi Katalin jegyzete.

Először azt hittem, hogy tévedés vagy félreértés a miniszter kijelentése. Próbáltam kitalálni, mire vonatkozhat a ,,dobozdíjtól” remélt hatás. Ha például a nagyértékű rákgyógyszereket vesszük, akkor ahhoz képest a remélt bevétel bagatell, az épp életéért küzdő betegnek pedig már ,,csak” ez hiányzik. Vagy ott vannak cukorbetegek! Akik évtizedeken át kell hogy szurkálják magukat, így is egy sor dologról le kell mondaniuk egészséges társaikhoz képest, az elengedhetetlen diéta is többe kerül, mint a hagyományos étkezés.

Tőlük is beszednék a ,,vámot”. Hogy a közgyógyosoktól, akik egy részénél a jogosultsághoz eleve figyelembe vették a szociális rászorultságot még pénzt kérnek, még ha csak ideiglenesen is,  azt eleve elvetettem… Tévedtem.

Való igaz persze, hogy ami ingyen van, sőt, ami nekünk olcsó, azt nem becsüljük. Ha nem így lenne, nem léteznének nagy zacskónyi fel nem használt gyógyszerek szinte minden háztartásban…

Szóval: azt is nehéz kijelenteni, hogy a ,,dobozdíj”, úgy ahogy van, merő ostobaság.  Elhinném, hogy megéri bevezetni. Ha meggyőznének. Például megalapozott számításokkal.








hirdetés