„Az ilyen pillanatokért érdemes sportolónak lenni”

„Az ilyen pillanatokért érdemes sportolónak lenni”
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A válogatottat erősítő Rábl János igazán még fel sem fogta, mit vittek véghez.

Olyan volt a magyar férfi futsalválogatott kedd esti Románia elleni Európa-bajnoki pótselejtezős mérkőzése, mintha egy jól megrendezett filmbe csöppent volna az ember. Mintegy négy ezer néző gyűlt össze a sorsdöntő összecsapásra Debrecenben, a Főnix Csarnokban. Magyarország egy héttel korábban, az odavágón kifejezetten biztató, 2–2-es eredményt ért el Buzauban, így aki egy forró hangulatú találkozóban reménykedett, az nem csalódott – sőt, még többet is kapott.

Kifejezetten jól indult a derbi, Harnisch révén a negyedik percben máris vezetéshez jutottak a hazaiak. A folytatásban is Sito Rivera tanítványai domináltak, a románok szinte a semmiből egyenlítettek. A szünet után is maradt a fölény, még a kiállítás ellenére is, ám büntetőből előnybe kerültek a vendégek. Kiélezett csata folyt a pályán, végül Hosszú egalizált, 2–2-vel ért véget a rendes játékidő, vagyis kétszer öt perc hosszabbítás következett.

Érezték, hogy sikerül

A ráadás elejét megnyomta Románia, hamar 3–2-re módosult az állás, majd kisbüntetővel jöhettek, de az kimaradt. Vészkapus játékra váltottak Trencsényiék, aminek meg is lett az eredménye, Dróth hatalmas bombájával újra egál volt. Nem adta fel a honi nemzeti együttes, három másodperc(!) volt már csak hátra, mikor Öreglaki saját térfeléről hosszan előreívelt labdáját Dróth befejelte a hálóba! 4–3-ra nyert Magyarország, mely kijutott a jövő évi szerbiai Eb-re – a Főnix majd’ fel robbant, beözönlöttek a szurkolók a pályára, és elkezdődött az ünneplés.



És hogy maguk a játékosok hogyan élték meg ezt a fantasztikus sikert? Arról a Berettyóújfalu klasszisa, Rábl János mesélt lapunknak. – Leírhatatlan élmény volt az egész este, egy kis idő ki is esett, mikor a győztes gólunk után berohantak a drukkerek a játéktérre. Végre kijutottunk egy világeseményre, évek óta próbálkozunk, most legyőztük a tipikus magyar betegséget, és nem a végén véreztünk el, hanem akkor nyertük meg. Egész héten azt éreztük, hogy meglehet, hiszen egyben van a csapat, egymásért és a szurkolókért is küzdöttünk – mesélte Rábl, aki magára az összecsapásra is kitért.

Nagy ünneplés volt

– Az első félidőben kifejezetten jól játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki, amikből, talán az idegesség miatt, csak egyet tudtunk értékesíteni. Aztán meleg lett a meccs, pláne a kiállítást követően. De a hosszabbításban, 3–2-nél sem adtuk fel, átálltunk öt a négy elleni játékra, és bejött. A kapitányunk, Sito Rivera nélkül nem sikerülhetett volna, ahogy a fanatikusok nélkül sem. Reméltük, hogy sokan kijönnek a Főnixbe, de ennyi nézőre mi sem számítottunk. Nagyszerű közönségünk volt, hihetetlen pluszt adtak, az ilyen pillanatokért érdemes sportolónak lenni – összegzett Rábl, aki mellett további öt Mezei-Villes, Tihanyi Csaba, Komáromi Péter, Trencsényi János, Gál István és Dávid Richárd küzdött a magyar sikerért. Illetve érdemes még megemlíteni a hosszú éveken át az MVFC alapemberének számító Lovas Norbertet is, aki nyáron távozott a hajdú-bihari csapattól, és szintén a válogatottat erősítette.

A derbi után sem ért véget az este a futsalosok számára, mint megtudtuk, az ünneplésnél is odatették magukat a játékosok. Rábl Jánosnál érdeklődtünk, vajon mi várhat rájuk az Eb-n, de mint fogalmazott, egyelőre nem foglalkoznak a kontinenstornával, hiszen előtte, decemberben még vár rájuk egy vb-selejtező, amin szintén jól szeretnének teljesíteni.

HBN






Sporthírek






hirdetés