„Az idő viszont eltelik hülyeséggel” – Interjú: Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, folklórkutatóval

Akt.:
Berecz András estje a Kölcsey központ báltermében
Berecz András estje a Kölcsey központ báltermében - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A népszerű előadóművészt a tévés, internetes mesecsatornák veszélyeiről is kérdeztük.

Példabeszédeivel, meséivel szórakoztatva tanította, humorával, kisugárzásával elbűvölte hallgatóit Berecz András, aki a Játékkal, Mesével Nevelő Óvónők XXII. Országos Szakmai Konferenciáján járt szombat délelőtt. A Napló kérdéseire örömmel válaszolt, miután háromnegyed órán át állta a hölgyek autogramot, közös fotót célzó kitartó ostromát, majd magunk maradtunk a Református Kollégium Dísztermében.

Manapság a bőség zavarában hogyan érdemes mesét választania a szülőnek?
Berecz András: Az alapján, hogy jó-e a mese. A szülő nem ússza meg, a válogatást ő kell elvégezze, mert rosszból olyan nagyon sok van, hogy nem lehet a gyermekre bízni a szelektálást. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy a rosszat is megismerjük, miközben rengeteg jó van. Én a népmesékkel kezdeném, és amikor abból kifogytak, az nagyon sok idő lesz, akkor jöhet az ismerkedés más népek meséivel. Kitűnő fordításaink vannak, mint Buda Ferenc kirgiz és kazah meséi. Amikor azokon is átrágtuk magunkat azt mondanám, Lázár Ervin. És utána…, utána felnőtt lesz a gyerek. Rengeteg a súlytalan, papírpusztító, giccsesen illusztrált vacak. Ebben a műfajban dagonyáznak, mint búzában a disznó.

Meséből megárthat a sok? A rajzfilmcsatornákból és az Internetről akár jó mesék is jöhetnek túl széles folyamban…
Berecz András: Jó meséből nem árthat, ha sok van. De a televízió veszedelmes, mert olyan mennyiségben zúdul rá a gyermekre ez a típusú mágia, hogy se feldolgozni nem tudja, se felnőni nem képes hozzá. Én nem a jó mesét sokallanám, hanem a televíziótól félnék, hiszen rá lehet szokni, passzivitásra, csodavárásra tanítja az embert alkotás helyett.

A teljes interjút a hétfői Naplóban olvashatják.

HBN-RaL