“Az első pofon a…”

“Az első pofon a…”
„Mégis, mi zavarhatta őket, hogy szóvá tették, majd végül »kitették«? Frusztráltan érezték magukat lelkileg a konditerem látogatói, mert köztük gyúrt egy down-szindrómás fiú.” Ezt mondta egy rádióműsorban annak a fiúnak a báty­ja, aki külsejében is magán viseli egy értelmi fogyatékossággal (is) járó genetikai változás tüneteit. Barak Beáta jegyzete.

Róla szólnak most a hírek, mert egyébként a sérült emberek csak akkor válnak három napra csodává, amikor kiterelik őket az utcára egy laza flashmob erejéig, vagy nyílt atrocitás éri őket, netán a felépülésükre gyűjtenek. Amúgy a legtöbbjük otthon van a szüleivel, pont az ilyenek miatt. A konditermi eset csak egy ebben a toleranciát, esélyegyenlőséget és elfogadást hirdető világban, amelyben, bár ugyanolyan jogok illetnék meg a sérült embereket, mindannyian tudjuk, hogy ez csak kamu. Nem azért, mert a döntéshozók döntésképtelenek. Hanem azért, mert a különlegesen kinéző, beszélő, bicegő, „más” emberekre nem vagyunk felkészülve. Tudni sem akarunk róluk. Ne is legyenek a közelünkben! Ezzel a hozzáállással viszont legtöbbször nem nekik, hanem a hozzájuk közel állóknak, a róluk gondoskodóknak ad egy újabb fájdalmas pofont a társadalom.

– Barak Beáta –


Kitiltottak az edzőteremből egy Down-szindrómás fiút
Budapest – Szüleivel járt edzeni, állítólag több panasz is érkezett rá, ezért a tulajdonos azt kérte, hogy ne jöjjenek többé. Albert Ákos cikke az Abcúgon.


Címkék: ,


Sporthírek






hirdetés