Az élet mellékhatása

Illuusztráció
Illuusztráció - © Fotó: telegraph.co.uk
Mi minden elhullottat eltemetünk, a kutyát, a macskát, a tengeri malacot – válaszolja kérdésemre Kovács Orsolya. – Sőt, Imikét is – teszi hozzá párja, Pródán Norbert. Az arcomra ült értetlenséget a hatéves Lilla kacaja puhítja és a mondat: „ő egy imádkozó sáska”. Horváth Borbála írása.

Nevet a család. Szinte bánt, hogy ilyen témával zavarom meg az idillt, de hamar kiderül, ez csak belőlem fakadó zavar, ők oly természetesnek vélik a temetésről való beszélgetést, mint ha a házasságról vagy keresztelőről érdeklődnék. (S lám, szavaimban is puhítom, hárítom az elkerülhetetlent, „csak” elmúlásnak becézem a halált.) A letargiába zuhanás előtti utolsó pillanatban ránt vissza a hála kényelmesebb létformájára az édesapa mondata: „eltemetjük” a mályvát is minden tavasszal a földbe. Igaza van, így kerek a léttörténet. Fakad a Föld felett, a Nap alatt az új élet. Kellene most egy végszó a jegyzet zárásaként, csak olyan nehéz felfogni, hogy ez az írás nem tart tovább…

– Horváth Borbála –








hirdetés