Az elektroakusztikus zene úttörőjére emlékeznek Debrecenben

Pongrácz Zoltánt (Diószeg 1912. február 5.–Budapest 2007. április 3.) a magyar elektronikus zene pionírjaként, világszerte elismert művelőjeként tartja számon a zenetörténet, de a muzsika számos más területén is maradandót alkotott: tanári, karnagyi, szervezői, ismeretterjesztő, publicisztikai tevékenysége szintén emlékezetes.

A Zeneakadémián tanult zeneszerzést, 1930-35 között Kodály Zoltán tanítványa volt. Karnagyképzésben vett részt Bécsben Rudolf Niliusnál és Salzburgban Clemens Kraussnál. Összehasonlító zenetudományi tanulmányokat folyatott a berlini Humboldt Egyetemen – olvasható az emlékest meghívójának szövegében. 1940-41-ig az Operaházban volt korrepetitor, 1943-45 között a budapesti rádió karnagya és zenei rendezője. 1946-49-ig a debreceni MÁV Filharmonikusok karnagya. 1954-64 között a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés tanára. 1965-66-ig az utrechi Holland Királyi Egyetemen összehasonlító zenetudományt tanult és Gottfried Michael Koenig tanítványa volt az egyetem szonológiai intézetében. 1975 és 1995 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanára. 1988-ban mesteri fokozatot szerzett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a zeneirodalom és zenetörténet meghívott előadója, emellett a HBM Napló zenei rovatának vezetője, a Magyar Zeneművészek Szakszervezete Hajdú-Bihar Megyei elnökségének elnöke, az országos Filharmónia területi hangversenyműsorainak szerkesztője. A debreceni Csokonai Színház előadásaihoz több ízben írt színházi zenét. Karnagya volt a debreceni Szent László Kórusnak és a MÁV Filharmonikusoknak. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1996 és 2000 között alelnöke – derül ki az életrajzból.

Számos rangos kitüntetésben és elismerésben részesült. Alkotásai: operák, oratóriumok, zenekari és hangszeres művek, elektroakusztikus művek, elektronika és hangszeres zenei művek, könyvek, írások, kritikák, filmzene. HBN