Az “ásóállatok” családjához tartozó ősi emlős fosszíliáit tárták fel
Az 57 millió éves leletről a Journal of Vertebrate Paleontology legújabb számában jelent meg tanulmány.
Az első fosszíliát 1979-ben tárták fel szovjet paleontológusok, de a lelettel több mint három évtizeden át senki sem foglalkozott. A maradványok ráadásul oly hiányosak és sérültek voltak, hogy a fosszília alapján nehéz volt bármit is megállapítani az állat szokásairól és evolúciós rokonságáról – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon (http://phys.org.265288534).
Az utóbbi feltárások során viszont csaknem teljes egészében kerültek elő egyebek mellett a végtagjai és a gerince, így az Ernanodon anthelios második ismert fosszíliája sok érdekességet elárult az emlősök korának hajnalán élt fura lényről.
Az állat akkora volt, mint egy borz és ásásra “szakosította” magát – erről tanúskodnak erős végtagjai és nagy karmai. Az Ernanodon anthelios “túrhatta” a földet élelem után kutatva, vagy menedéket építve a mélyben, esetleg mindkét célból.
Sokáig vitát váltottak ki a paleontológusok között az állat evolúciós kapcsolatai, egyesek szerint az Ernanodon anthelios az övesállatok (tatuk), vagy a hangyászok
(Vermilingua) rokona lehetett, míg mások úgy vélték, hogy az Afrikában és Ázsiában honos tobzoskákhoz (Pholidota) fűzik “családi kötelékek”. A legújabb kutatás azt tanúsítja, hogy közelebb lehetett a tobzoskákhoz.
“Kevés olyan emlősfosszília akad, amely ennyi vitát váltott ki a paleontológusok között, mint az Ernanodon anthelios, örülünk, hogy végre megoldódott a kérdés” – hangsúlyozta Peter Kondrashov, az amerikai A.T. Steel Egyetem őslénykutatója, a tanulmány vezető szerzője.
- MTI -
