Az „amnéziás” tanú vallomása sem vész el

Simon Ernő főügyész: „sokkal nagyobb a visszatartó ereje annak, ha tudja az elkövető, hogy nem menekülhet…”
Simon Ernő főügyész: „sokkal nagyobb a visszatartó ereje annak, ha tudja az elkövető, hogy nem menekülhet…” - © Fotó: Matey István
Debrecen – Az új büntetőeljárási törvény a perek gyorsítását és hatékonyabbá tételét célozza.

Míg az alsóbb szintű, a nyomozásokba is bekapcsolódó ügyészségek munkája viszonylag ismert a nagyközönség előtt, a fellebbviteli főügyészségek szinte „rejtve” működnek. Ezen egységek lényegében az ítélőtáblák mellé rendelve a másod- vagy harmadfokú büntetőügyekben képviselik az államot – avat be dr. Simon Ernő, a négy (Hajdú-Bihar, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg) megyére illetékességgel rendelkező Debreceni Fellebbviteli Főügyészség vezetője, akit az új büntetőeljárási törvény július elsejei hatályba lépése kapcsán kérdeztünk. Hangsúlyozza: az új törvény az ügyészség szerepében is változásokat hozott, közülük az egyik legfontosabb éppen az, hogy sokkal több lehetőségük van a nyilvánosság tájékoztatására.

Ha megegyeznek

– Ma már bírósági szakban lévő ügyekkel kapcsolatban is nyilatkozhatunk. Ez a közvélemény korrekt tájékoztatását szolgálja, illetve érvényesíti a „hallgattassék meg a másik fél is” elvét.

Megszünteti azt a gyakorlatot, hogy egy-egy nagy port felvert ügyben a védő korlátlanul nyilatkozott, az ügyészség pedig nem közölhette a saját álláspontját”

– mutatott rá a debreceni fellebbviteli főügyész.

Az egyik legjelentősebb újításról, a vádalkuról (hivatalosan: egyezség kötése az ügyészség és a gyanúsított között) elmondta, amiért megéri az elkövetőnek, az az, hogy szigorúan szabott keretek között, de enyhébb büntetést kap. Például rablásért nem lehet csak pénzbüntetésre ítélni, az azonban lehetséges, hogy 6 év helyett csak négyet kelljen leülnie. Fontos, hogy a tényállás és a jogi minősítés nem lehet megállapodás tárgya, azt az ügyész állapítja meg (így az angolszász rendszerben jellemző „alkudozásról” e körben nem lehet szó).

se3Fotó: Matey István

Az egyezség létrejöhet a nyomozási szakban, ekkor az ügyész, a terhelt és a védő formális megállapodást köt, a bíróság ennek törvényességét vizsgálja, és jóváhagyja vagy elutasítja. Ilyen egyezség hiányában a vádemelést követő bírósági előkészítő ülés keretében is lehetséges a megegyezés: az ügyész a vádiratban megjelöli azt a büntetést, amit hajlandó elfogadni abban az esetben, ha a terhelt a bűnösségét beismeri, és lemond a tárgyaláshoz való jogáról. Ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot elfogadja, a vádiratban foglaltnál súlyosabb szankciót nem alkalmazhat. (De az lehet akár ténylegesen letöltendő 30 év szabadságvesztés is, mint a napokban lezárt nagyerdei emberöléses ügyben.)

Gyorsítás

– Fontos, hogy a védők és ügyészek ismerik a bírói gyakorlatot, tudják, hogyan számítanak az enyhítő és súlyosító körülmények. Az ügyészség, illetve az állam részéről a vádalkunál a gyorsítás, hatékonyságnövelés, pergazdaságosság az egyik fő szempont, vagyis a bonyolult, gyakran hosszadalmas, olykor bizonytalan kimenetelű bírósági eljárás elkerülése – hangsúlyozta a főügyész. Megjegyezte, korábban is volt lehetőség arra, hogy a vádlott lemond a tárgyalásról és elfogadja a felkínált büntetést, de a védők idegenkedtek ettől. Az új törvény már az ügyészség számára is biztosítja a kezdeményezést, továbbá a korábbi korlátozás nélkül, bármilyen bűncselekmény vonatkozásában lehetővé teszi ezt, továbbra is biztosítva, hogy amennyiben a vádlott beismerő vallomást tesz, majd mégsem jön létre az egyezség, a tárgyaláson a beismerés nem használható fel.

Mindenkinek érdeke

Arra a kérdésre, hogy az ügyészek – akik eddig minél szigorúbb büntetéseket próbáltak elérni – „át tudnak-e váltani” egy egyezkedés során arra, hogy engedniük kell, Simon Ernő egy gyakorlati szempontra világított rá.

– Több évszázados alapelv, hogy a bűnt meg kell büntetni. Sokkal nagyobb a visszatartó ereje annak, ha tudja az elkövető, hogy nem menekülhet, mint annak, hogy konkrétan mekkora büntetést kap. Ezért az ügyészség álláspontja, hogy a társadalom számára hasznosabb, ha a vádlott mondjuk nem három éves tárgyalás után kap egy büntetést, amikor már az időmúlás is enyhítő körülmény, és ugyanazt kapja, mintha most megállapodnánk vele.

Mindenkinek jobb, ha nem terheljük feleslegesen a bíróságot, a kellő joghátrány érvényesítésével a társadalmi elvárásokat is teljesítjük, de még az elkövetőnek is elfogadható a büntetés.”

A bírói gyakorlatot szem előtt tartva próbálunk megegyezni, és úgy tűnik, az ügyvédek is partnerek ebben – osztotta meg Simon Ernő.

A sértett kára

Megjegyezte, az új törvény több szempontból életszerűbb az előzőnél, és egyik fő iránya a vádalkunál is érvényesülő időszerűség, vagyis kerülni próbálja az elhúzódó pereket, melyekben a bizonyítékok igencsak erodálódnak. Az is segíti a bíróság munkáját, hogy a tanúk nyilatkozatait (a korábbi törvénnyel ellentétben) az ügy későbbi szakaszában fel lehet használni. Akkor is, ha „amnéziába esnek”, visszavonják vagy megtagadják a vallomást; ennek a könnyítésnek főleg akkor lehet jelentősége, ha megismételt eljárásban, egy bűncselekmény elkövetése után sok évvel kell a kezdetekben tett nyilatkozatokra hagyatkozni.

se4Fotó: Matey István

Figyelmet fordít a törvény arra, hogy a sértett az összes felmerült káráért jóvátételt kapjon. Nyomatékos enyhítő, illetve eljárást megszüntető körülmény, ha az elkövető meg tud egyezni a sértettel. Ez persze legtöbbször anyagi kártérítés, de sok más is lehet: akadt példa, hogy fiatalkorúak garázdálkodtak egy idős bácsi kertjében, aki azt kérte, hogy cserébe ássák fel; vagy fiatalok összegraffitiztek egy falat, amit aztán le kellett festeniük. Ilyenkor még a pedagógiai célzat is érvényesül – mutatott rá a főügyész.

– Szőke Tímea –


Tíz évig tartott az eljárás

A miskolci „fészekrakó” néven elhíresült büntetőügyben a nyomozást 2008. szeptember 12-én rendelték el, a vádlottak száma 289 fő volt. Az első tárgyalási nap 2012. május 22., az elsőfokú ítéletet 2015. december 10-én hirdették ki. Az ügyet 2017. április 10-én terjesztették fel a Debreceni Fellebbviteli Főügyészségre, a fellebbezés 174 vádlottat érintett. A Debreceni Ítélőtábla 2018. június 13-án hozott jogerős ítéletet, vagyis a nyomozás elrendelését követően 10 évvel!

Már a nyomozás során 213 terhelt (az összes vádlott 74 százaléka) tett bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást. A bíróság a csalás miatt elítélt vádlottak többségével szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki. Több vádlottat megrovásban részesített, pénzbüntetésre ítélt vagy próbára bocsátott. Reális becslés szerint ezen büntetéseket egy egyezség során a vádlottak 90 százaléka nagy valószínűséggel elfogadta volna, és csak hozzávetőlegesen 30 vádlottal szemben kellett volna tárgyaláson elbírálni a vádat.