Az alvó oroszlán

Akt.:
Noha örvendetes, hogy a magyar kormánynak sikerült elérnie, hogy a 2014–20-as költségvetési időszakban hazánknak járó európai uniós források hatvan százalékát gazdaságfejlesztési célra költhessük, az már (pestiesen szólva) neccesebb, hogy a nagyvállalati szféra e tekintetben bizony a kegyvesztettek sorsára jutott. Petneházi Attila

Nyilván azért a „parkolópálya”, mert a kormányban pontosan tudják, hogy a külföldi irányítású cégek termelékenysége Magyarországon két és félszer akkora, mint a hazaiaké; a kabinet elérkezettnek látta hát az időt, hogy a mieinket felzárkóztassák egy kicsit/nagyon. A kérdés pusztán az, hogy bölcs dolog-e Magyarországon a külföldi vállalatok boldogulásának „keresztbe tenni”, hiszen ezek a nemzetközi cégek nem egyszerűen a gazdasági növekedésünk motorjai, hanem egyben az alapjai is. Tanulmányokból tudható, hogy az Európai Unión belül Írország után hazánk függ legerőteljesebben a külföldi vállalatok teljesítményétől (gondoljunk csak a hazai jármű-, gyógyszer- vagy elektronikai ipar néhány zászlóshajójára, és máris borítékolhatjuk, hogy hol tartanánk nélkülük). Ők már a termelékenység, a hozzáadott érték, az innováció és a kutatás-fejlesztés terén egyaránt olyan szinten vannak, hogy akár azt is megengedhessék maguknak, hogy a politikai „golyózápor” közepette alvó oroszlánt játsszanak.

– Petneházi Attila –

Petneházi Attila a Hajdú-bihari Napló újságírója.








hirdetés