“Az általunk énekelt költők is errefelé szólnak otthonosan”

“Az általunk énekelt költők is errefelé szólnak otthonosan”
Debrecen – A mi költőink hangján szólal meg a Körömvirág, dalban elmesélve, amit talán soha nem olvasnánk el. Interjú a Körömvirág együttessel.

Kortárs alföldi, erdélyi, kárpátaljai költők verseiből gyúr dalokat a három éve alakult berettyóújfalui együttes, szívesen nyúlva a cigány alkotók világához is. A háromtagú zenekart az ismert kultúraszervező, Kocsis Csaba hívta életre, ifj. Miczura Károly hegedűjátékát sokan hallhatták már a hajdúszoboszlói éjszakában, míg a két éve csatlakozott Szászné Ökrös Beáta korábban az Infer­nóban énekelt.

Csaba, mi járt a fejedben és miért éppen Szászné Ökrös Beátára és ifj. Miczura Károlyra gondoltál?

Kocsis Csaba: Összetett folyamat eredményeként jött létre a zenekar. Magam cigány költők verseiből készítettem műsort még 1993-ban Mohácsi Viktóriával és Balogh Gyulával, húsz évvel később pedig, amikor megismerkedtem a címadó vers költőjével, Rostás-Farkas Györggyel, megújítottuk az összeállítást. Mivel úgy éreztem, hogy e költemények mégis csak egy cigány zenésszel szólnak a leghitelesebben, elhívtam Karcsit. Kezdetben Ványai Anita énekelt, akit aztán Bea váltott, vele egy ír zenét játszó együttesből, a Spamból ismertük egymást, igaz csak két közös fellépésünk volt. Vallom, nagyon sok értékes ember van Biharban, akiket helyzetbe kell hozni valamilyen közös alkotómunka révén. Ha ez éppen a Körömvirág, s ez másoknak is tetszik, attól már boldogok vagyunk. Magamat énekmondóként szoktam említeni, mert nem vagyok zenész, nem vagyok jó gitáros. Viszont akadnak mondható versek, miként a püspökladányi születésű miskolci költő, Szabó Bogár Imre egy kötetének címe is ez. Én az énekelve mondható verseket igyekszem megtalálni.

_1340881_1

Fotó: Molnár Péter

Avass be, hogyan működik a csapaton belüli munkamegosztás? Ki hozza a verseket, milyen szempontok alapján válogattok?

Kocsis Csaba: A verseket alapvetően én ajánlom, a forrásaim gyakorlatilag kiapadhatatlanok. Ezt úgy értsd, hogy bár jó néhány műsorunk volt az utóbbi időben, más-más korosztályoknak és közösségeknek, alig játszottuk kétszer ugyan azt a költeményt. S ehhez képest, még legalább háromszor ennyi vers van a fejemben, amit mondani kellene… Az ünnepkörök eleve meghatározzák a tartalmat, s persze az sem valószínű, hogy téli verset énekelünk rekkenő nyári melegben. De persze az emberi érzések, a hangulatok hasonlók, és az is biztos, hogy nevetésre, gondolkodásra mindig szükség van. Fontos továbbá, és tulajdonképpen itt jön a csapatmunka, hogy egy műsoron belül is jól érezzük magunkat! A vázat én adom, de lehet, hogy csak az ötödik nekifutásra alakul ki az, amit végül megvalósítunk. Mert a műsor menet közben is változhat, ha azt a közönség hangulata, összetétele indokolja. A zenei felöltöztetés általában a Karcsi feladata, és ő is gyakran ajánl egy-egy odaillő dallamot. Közben persze én is hozzáteszem, hogy milyen hangulatra gondoltam. Kortárs verseknél, ha beszélgettünk a költővel, meghatározó lehet a szerzői akarat. Hatalmas élmény volt például a közelmúltban Orbán János Dénessel beszélgetni, aki egy gyermekkori álmomat valósította meg a Hümériáda című kötetével (Orbán kölcsön vette Troppauer Hümér alakját Rejtő Jenő Előretolt helyőrség című könyvéből – szerk.). A műsoraink során a közönséggel összekacsintva igyekszünk megmutatni az egyre abszurdabb és rejtélyesebb világot, mások megbántása nélkül.

Beáta, te hosszú ideje énekelsz, rock zenekarod is volt. Mit jelent számodra a Körömvirág, hogyan fest a civil életed?

Szászné Ökrös Beáta: Húsz évvel ezelőtt alapítottuk az Infernót, egy alternatív rock együttest a barátokkal Berettyóújfaluban, tíz évig működött, szerintem Debrecenben is elég jól ismertek minket abban az időben. Csaba sokat lejárt a Spam próbáira, fel szokta emlegetni, hogy egy-két hangszeres emberrel mindig több ült lenn, mint korábban (nevet), tényleg nagyon vidám, jó társaság volt. Aztán az én életemben jött egy kis zenei szünet. Pár évvel ezelőtt megláttam a Körömvirág együttest a színpadon, és nagyon kifejezőnek találtam, ahogy a versek hangulatát zeneileg megragadják. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy jöttem is hozzájuk énekeli. Nagy kihívás, mert zenésznek én sem tartottam magamat soha, egyszerűen csak szeretek énekelni, jól érezni magam benne. Azt szokták mondani, hogy a zene az Istenhez álló legközelebbi művészet. Szerintem ez így van. Ha az ember képes magából kisugározni, akkor olyan sok jó pillanatot, örömöt tud adni… Amúgy pedig építészmérnök vagyok és Debrecenben dolgozom a MÁV-nál építész szakelőadóként.

Károly lakatosnak tanult, mellette végezte el a zeneiskolát, ami vidéki romagyerekként nem lehetett könnyű. Hogyan sikerült beilleszkedned a Körömvirágba prímásként?

Ifj. Miczura Károly: Komádiban születtem, és kisgyerekként már a püspökladányi zenei általános iskolába járás is bonyodalmas volt: otthonról négy-öt kilométert gyalogoltam a vonatig, ami előbb elvitt Szeghalomra, majd ott átszállva jutottam el Ladányba. Ez így ment hosszú éveken keresztül, de végigcsináltuk, türelmesek voltunk. Lavotta Kamilla tanárnő utána is figyelemmel kísérte a pályámat. Csaba megkeresésekor vonakodtam egy kicsit, vakartam a kobakomat, hogy mit fogok kezdeni ezzel. De minél többet gyakoroltunk, minél többet olvastam ezeket a gyönyörű verseket, annál gyakrabban sírtam el magamat a szépségükön, vagy tomboltam örömömben, hogy milyen jó is ez. És csak mindig összehoztuk rá a szólót, az akkordokat, szépült a gyémántkő, egyre fényesebb lett.

Csaba, említetted, hogy Károly személye és zeneisége a műsoraitokban feltűnő roma költők miatt is fontos; milyen a cigány kultúra iránti érdeklődés?

Kocsis Csaba: 1993-ban kezdtem ezzel foglalkozni Balogh Gyula közreműködésével, akkor nagy értetlenség fogadta. Pedig a számkivetetteknek, hogy így nevezzem a cigány költőket, festőecsetre kívánkozó, csodás gondolati képeik vannak a sírás és a nevetés közötti számtalan árnyalatban. Nagyon tiszta érzések és gondolatok ezek, én sokat kaptam tőlük. Több érdekes, sugárzó roma alkotóval találkoztam, képzőművészekkel is, miközben alig említik őket. Mint például a festő Bada Mártát, aki maga a megtestesült költészet, pedig nem is versel. Igaz, neki legalább volt kiállítása Debrecenben, a Sesztina Galériában. A kérdésre visszatérve, húsz évvel később már sokkal nagyobb volt a befogadás, kevesebb ellenérzéssel.

_1340880_1

Fotó: Molnár Péter

Az előadásotok élőben képes igazán hatni. Merre jártok, hol van igény rátok?

Szászné Ökrös Beáta: Változó, havonta egy-két fellépés az átlag, persze előfordul, hogy sűrűsödik a program, és szabadságra kell jönnöm, hogy össze tudjuk rendezni.

Kocsis Csaba: Még a legkevesebb a földrajzi távolság. Karcsi a zenélésből él, alkalmazkodnunk kell egymás igényeihez és természetesen rangsorolni a megkereséseket, miközben vannak persze álmaink, mint a szarvasi vízi színpad, ami augusztus 8-án, ha minden igaz, valóra is válik. Azt mondják, a szomszéd kertje mindig zöldebb, ez valószínűleg így is van, mert Békéscsabán több fellépésünk volt eddig mint Debrecenben. A Nagykunság kiváló irodalmára, Körmendi Lajos mondta, hogy az író száz kilométeres körzetben hat. Mi sem vágyunk többre. Száz kilométer az belátható, onnan vissza tudsz térni a családhoz, fel tudod építeni magadat. Én ennél nagyobbra nem vágyok. Az általunk énekelt költők is errefelé szólnak otthonosan, hiszen biharországiak, erdélyiek, váradiak, kárpátaljaiak.

Kinek mi a kedvence?

Kocsis Csaba: A tavasszal élmény volt készülni az Orbán János Dénes verseire fűzött műsorra. Ha muszáj kiragadnom párat, Markó Bélának zsinórban nagyon sok versét zenésítettem meg, szeretem Bényei Józsefet, Körmendi Lajost, Vári Fábián Lászlót, Fecske Csabát, Gittai Istvánt. A régiek közül Sinka István és József Attila a kedvenceim, bár ez utóbbit még nem került be az együttes műsorába a Medvetáncot leszámítva.

Szászné Ökrös Beáta: Vári Fábiánt én is nagyon-nagyon szeretem. Csaba mindig hozza a zenei alapot, hogy ó, ezt hallgassátok meg, tegnap este találtam ki… eljátssza úgy nyersen…, s ezek a pillanatok olyan fantasztikusak, mert mintha a lelkéből egy rész belénk költözne… És egyből tudunk is hozzátenni egy énekszólamot, egy passzoló hegedűt, ritmushangszereket… Ilyenkor érdemes felvenni, mert nem biztos, hogy ugyanazt másnap is össze tudnánk hozni.

Kocsis Csaba: Én a zenei alapot azért nem rögzítem azonnal, mert úgy vagyok vele, hogy az a jó zene, amit 3-4 hét után is eljön az emberből. A többi felejtős, azokat engedd el.

Szászné Ökrös Beáta: Egy-egy új dalunkat ötször, hatszor el kell játszanunk közönség előtt, aztán rápihenni, érlelni egy-két hónapot. Akkor utána már lelke van, szól, sugárzik.

ifj. Miczura Károly: Szeretem Jókai Annát, Choli bácsit, vagyis Daróczi Józsefet, Rostás Farkast és most már egyre hosszabb a sor. Szerelmes lettem a verseikbe. Bár Csaba szerénykedik, de ki kell mondani, hogy ő zenész is. Nyolcvan százalékosan hozza a műveket, mi meg tovább öltöztetjük. Van, ami hopp, így megvan (csettint), de ha kell, megnézzük ötször, tízszer. Minél többször játsszuk el, annál valószínűbb, hogy a fülemben, az agyamban megszólal az, aminek még kell.

Ratalics László



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés