Autóval, busszal vagy vonattal: rengetegen ingáznak Hajdú-Bihar megyében

Akt.:
Sokan ingáznak napi rendszerességgel a megyében
Sokan ingáznak napi rendszerességgel a megyében - © Fotó: Matey István
Hajdú-Bihar – A polgármester jó eséllyel meg tudja mondani azt, hogy a falubelije visszatér-e valaha.

  • Egyre több nagy foglalkoztató fogalmazza meg úgy az álláshirdetéseit, hogy akár munkásjáratot is indítana a környező településen élő potenciális munkaerőért, csak legyen, aki felszáll kora reggel a céges autóbuszra.
  • Hajdú-bihari polgármesterekkel beszélgetve hamar kiderült, hogy a kisebb településen élők számára (tartozzanak azok a megyeszékhely agglomerációjába vagy essenek távolabb) létkérdés, hogy a munkaképes korú lakosaik eljárhassanak dolgozni a környékbeli nagyobb városokba.
  • Tíz-húsz kilométeres körben persze könnyebb úgy munkát vállalni, hogy minden este az ember az övéihez hazatér, a Dunántúlon vagy külföldön elhelyezkedők azonban jó eséllyel soha többet nem költöznek már vissza a szülőfalujukba.

Az egyre égetőbb munkaerőhiány miatt sok megyénkbeli (főleg debreceni) vállalat akár azt is vállalná, hogy munkásjárattal szedi össze hajnalonként a környékbeli kistelepülésekről a potenciális dolgozókat, csakhogy a cégvezetők szerint nehezen telnének meg a buszok.

Vissza Nagyváradra

Barabás Ferenc, Biharkeresztes független polgármestere szerint inkább csak azok ingáznak napi rendszerességgel Biharkeresztes és Nagyvárad között, akik az elmúlt években települtek át, de a kinti munkahelyüket megtartották. – A keresztesi ember nem igazán szeret ingázni, de szerencsére egyre kevésbé is lesz rá szükség. Úgy számolom, hogy 60-70 új munkahely hónapokon belül létrejön a városban, két-három éven belül pedig legalább 200 új munkahellyel gazdagodhatunk. Fejleszt városunkban a bútorgyár, a kondigépeket gyártó üzem, embereket vesz fel az új pékség, és reményeim szerint a leendő ipari parkban is mind többen találnak majd megélhetést – fogalmazott a városvezető.

Szabóné Karsai Mária, Ebes független polgármestere arról beszélt, hogy érdekes kettősség jellemzi ezen a téren a településüket. Egyfelől ugye az ebesiek járnak el dolgozni Hajdúszoboszlóra (főként a turisztikai szezonban) és persze Debrecenbe, ugyanakkor az ebesi ipari parkba a környező kisebb-nagyobb településekről járnak át naponta a dolgozók.

Számukra létkérdés

Szántó József, Sáránd független polgármestere elmondta, hogy a településük fekvéséből szinte egyenesen következik, hogy majd’ mindenki eljár dolgozni, főleg Debrecenbe. Jó a közlekedés (autó, menetrend szerinti busz- és vonatjáratok, kerékpár), és kilométerben sem leküzdhetetlenül nagy a távolság. – Idehaza az önkormányzaton és intézményein kívül legfeljebb néhány vállalkozó ad munkát az embereknek.

Az biztos, hogy a falubeliek közül többen ingáznak, mint nem.

A mezőgazdaság a gépesítés miatt keveseket szív fel, és a vendéglátásba sem kell sok ember. Számunkra tehát létkérdés, hogy a helybeliek tudjanak eljárni dolgozni. Próbálunk még finomítani a tömegközlekedés minőségén (jó lenne például, ha még több buszjárat jönne be a településünkre), ha pedig elkészül az autópálya, akkor még egyszerűbb lesz az ingázóink élete – véli Szántó József.

Barabás Károlyné, Magyarhomorog kormánypárti polgármestere is arról számolt be lapunknak, hogy a falujukból viszonylag sokan dolgoznak külföldön. „Ők nem is igen költöznek már vissza. A mindennapi ingázás egyébként ritka, a többség hetente, kéthetente vagy csak havonta jön haza.

Azt tapasztalom, hogy aki a családját is viszi magával, ők már nem jönnek vissza, inkább eladják a házukat.

Sokan mentek el például Pestre vagy a nyugati országrészbe. Félő, hogy a fiatalabbakat elvesztettük. Ha csak a férj ingázik a családból, ő még hazajár; de vajon meddig?”

Szinte mindenki eljár

„Nálunk abszolút jellemző az ingázás mint életforma, szinte mindenki bejár Debrecenbe dolgozni. Idehaza valójában az intézmények adnak munkát nagyobb létszámú embernek, egy kevesen dolgoznak a szolgáltatásban és a mezőgazdaságban, de nagyjából ennyi. Szerencsére a munka helybe jön, hiszen Debrecen déli iparterülete itt fog húzódni a kertek alatt. Sokan vannak külföldön is, de nem nagyobb arányban, mint más településeken” – osztotta meg velünk a tapasztalatait Tímár Zoltán, Mikepércs kormánypárti polgármestere.

Bajusz Istvánné, Nagyhegyes független polgármestere azzal kezdte, hogy bizony tőlük is minden égtáj felé ingáznak. „Van, aki Debrecenben, Hajdúszoboszlón vagy éppen Balmazújvárosban talált megélhetést, de egyébként a családjával itthon lakik. A távolsági buszokkal akár három műszakba is megoldható az eljutás, de olyanról is van tudomásom, hogy többen összeadják a benzinpénzt, és egy (tele)kocsival mennek a munkába. Be kell látni, hogy idehaza nem tudunk mindenkit foglalkoztatni, ezért minden munkalehetőségnek örülni kell” – jelentette ki.

– Petneházi Attila –


Munkáshotel a megoldás?

Várhatóan könnyebben tudják majd elcsábítani az ország más térségeiben élőket a munkaerőhiánnyal küzdő települések: a jövőben elterjedhetnek a munkáshotelek. Ez javíthat a lakhatási problémákon, ami a munkaerőpiaci mobilitás egyik gátja. Bár az országos statisztikák alapján a korábbi évekhez képest jelentősen javult a munkaerőpiaci helyzet, a munkanélküliségi ráta alacsony, a foglalkoztatási ráta pedig nőtt, az országon belüli eltérések jelentősek. Ráadásul vannak olyan régiók, ahol egyre súlyosabb a munkaerőhiány. Ezeken a helyeken problémát jelent, hogy a bérelhető lakások ára jelentősen nőtt, ezért jelenthetne megoldást munkáshotelek létesítése, amire egyébként egy friss rendelet nyújt támogatást.


Legalább van munka

Mindenféle politikai felhang nélkül jegyzem meg, még jól emlékszem arra, amikor a kilencvenes évek közepén az egyik bihari kistelepülésen a munkaképes emberek 65 százaléka csak tengett-lengett naphosszat, mert senki nem kínált nekik munkahelyet. A férfiak jobb híján a kocsmában múlatták az időt, verték el a munkanélküli-segélyt. Égerház Péter írása.