Ausztráliából is eljöttek a citeratáborba

Ausztráliából is eljöttek a citeratáborba
© Fotó: Nagyné Kelemen Mónika
Pocsaj – Tizenhárom éve már, hogy a vendégházban megrendezik a citerás népzenei tábort.

Ide látogatnak azok a csoportok, akik a citerazenét szeretik, és szeretnék még jobban elmélyíteni tudásukat, főként gyerekek. Idén június 18-22-ig egy héten át tartott a tábor, melyen 18 gyerek vett részt. Ők több helyről érkeztek ide, hogy a kikapcsolódás mellett még tanulhassák a citerázást is, melyet évek óta Mélykútiné Németh Kornélia vezet, a munkáját Kovács Csaba segíti. Debrecenből, Józsáról, Budapestről, Komádiból, Létavértesről, Berettyóújfaluból, Szilágysomlyóról, Bánkról, Hosszúpályiból, Szentesről érkeztek az idén gyerekek.

Tartalmas programok

Az egész hetes táborozás alkalmával a délelőttök és délutánok nem csak tanulással teltek, más program is várta őket: szekerezés a faluban – közben ének és citera – gyöngyfűzés, csuhéfonás, négyes-fonás, illetve táncot tanultak a táborvezetők segítségével. Mindeközben a vendéglátó Balázs Mihály a teljes ellátást, étkezést biztosította a táborozóknak.

A tábor zárónapján a házigazda elmondta, hogy nagy örömükre szolgált, hogy távoli vidékekről is érdeklődnek a népzene iránt, melyet szeretnék, ha egyre többen tanulnának meg, vinné tovább a felnövekvő nemzedék. A mostani tábor legfiatalabbja mindössze hatéves.

A zárónapon délután közös énekekkel, citerajátékkal fejezték be a tartalmas hetet a gyerekek, és jövőre ismét találkoznak itt. Végezetül Balázs Mihály oklevelet adott át minden résztvevőnek.

– Nagyné Kelemen Mónika –


Tizenkétezer kilométer légi út

Egy idős házaspár az interneten látta a felhívást a citerás népzenei táborra, és kedvet kaptak, hogy Ausztráliából, Sydneyből idejöjjenek: Menyhárt Zsuzsa és Menyhárt Jenő azzal a céllal jötte, hogy ők is elsajátítsák a citerázást.

citera2Fotó: Nagyné Kelemen Mónika

Az idős hölgy perfektül beszél magyarul, édesapja a közeli településen, Létavértesen született, így a 12 ezer kilométeres távolságból „be tudta tájolni”, hogy merre van Pocsaj. Budapesten is van lakásuk, így hát nem közvetlenül ide érkeztek. Ők is és a gyerekek is nagyon jól érezték magukat, barátságot kötöttek egymással, majd tanáruktól és egymástól is sokat tanultak, úgy népdalokat, mint a citerajáték csínját-bínját.