Augusztusi sötétséget!

Augusztusi sötétséget!
Nem, nem bolondultam meg, csak egyetértek azzal az egyik internetes közösségi oldalon népszerűsített civil kezdeményezéssel, mely azt javasolta, az augusztus 20-i tűzijátékra szánt milliókat fordítsuk inkább az árvízkárok enyhítésére, a károsultak megsegítésére. Fabók Ágnes jegyztete

Valóban fontosabb most az egészséges, s legfőképp élhető otthonok biztosítása, a romok eltakarítása, a fertőtlenítés, mint két hónap múlva egy félórás égi tünemény. S ami szintén nem elhanyagolható – ez olyan gesztus lenne, mely senkinek sem kerül egy fillérjébe se, hiszen azt a pénzt évről évre odaszánják.
 
,,Az összetartozás, a segítség fontosabb a parádénál”
 
Az augusztusi sötét égboltra tekintve azonban megelégedés tölthetné majd el a nemzetet, hogy államalapításunk „fényét” a legrászorultabbak kapták. El lehetne mondani a gyermekeinknek: az összetartozás, a segítség fontosabb a parádénál, a külcsínnél. S, ha a kicsik hiányolnák a szikrázó csodát, gyújtsunk meg nekik egy karácsonyról maradt csillagszórót, s gondoljunk arra, hogy valahol egy borsodi gyermek vacsorát, meleg ágyat kapott cserébe a „lemondásért”
 
Remélem, a kezdeményezés, s e sorok se hiába születtek, az önkormányzati illetékesek elgondolkodnak azon, mi az igazán fontos, augusztus 20-án pedig a tűzijátékra szánt milliók egy töredékéből inkább csillagszórót osztanak a gyerekeknek, hogy így emlékezzünk az országot sújtó árra, s a nagy közös összefogásra.