Augusztus végén

Akt.:
Augusztus végén
© Illusztráció: Derencsényi István
Már nyílnak a téren a száraz virágok/ Már színesednek a kocsi platók. Korona, s a címer is alakul már/ Szorgosan rakják a rájuk valót. Virágba borul az egész város, /Apraja s nagyja odanyomul. Látványt látni és álmélkodni/ Ha egy szál épp, jaj le nem konyul. Csoportok jönnek nagy zenélve/ S, mindenki rázza a ráznivalót. Este a tüzek játéka játszik/S mindenki mondja: ez jó buli volt! Réti János jegyzete.

Valami ilyesféle hangulatok megírására készülök már évek óta, de valahogy nem jön ki a lépés, mert én azt szeretném megénekelni, felvetni, szóba hozni, hogy nem kellene-e változtatni a virágkarnevál dramaturgiáján. Mert jelenleg, sok évtizede immár, az a tétje a dolognak, hogy tavalyhoz képest hányadiknak jönnek a szingaléz tamburások és hányadiknak a csecsen ámokfutók vagy a viking kötélhúzók? A szicíliai zászlóforgatók meg majd találnak valahol helyet maguknak. De persze összeáll a kép és a stadionba érve, már jártányi ereje nincs senkinek, a táncosok egymást viszik egymás ölében és nem bánják, ha kilátszik belőlük mindaz, aminek nem is árt, ha kilátszik! Nos, én inkább azt bátorkodom javasolni, hogy a karnevál hatását, hatókörét terjesszük ki egyre inkább az egész városra. Mi több az egész történelemre! Évente lenne sorsolás, hogy eldőljön, kik játsszák el a tatárjárást és kik Zrínyi kirohanását. A tócóskertiek tudnak-e nagyobb hangulatot kelteni, vagy a Csapó utca lakói, és akkor még nem szóltunk a Sesztakert társaságáról! Tombolna a kreativitás! Mert a görögök is azt tartják, hogy „valaminek meg kell változni ahhoz, hogy minden ugyanúgy maradjon”!

– Réti János –



Sporthírek






hirdetés