Au revoir! Ciao!

Au revoir! Ciao!
Ha valaki azt mondja a világbajnokság kezdete előtt, hogy a négy évvel ezelőtti vb-döntő résztvevői közül egyik sem éli túl a csoportmérkőzéseket, biztos rászólok, hogy ne igyon többet. Boros Norbert jegyzete

Viszont aki látta Franciaország és Olaszország nemzeti csapatának vergődését Dél-Afrikában, tiszta szívvel kijelentheti: jobb is, hogy már most búcsúztak a vébétől. Igazából azokat sajnálom, akik a Les Bleus-nek vagy a Squadra Azzurra-nak szurkoltak, hiszen pokoli perceket élhettek át a meccseken. A gallok három mérkőzésen egyetlen gólt lőttek, míg a taljánok négyszer betaláltak az ellenfél kapujába, de győzelemnek így sem örülhettek – mindkét gárda az utolsó helyen zárt csoportjában.
Ha azt vesszük alapul, hogy nevek tekintetében biztos, hiányzik majd a fent említett két válogatott, de ha az eddigi produkciójukat vesszük alapul, jobb ha nem látjuk őket többet ezen a seregszemlén.
Köztudomású, az esti meccseken csípős hideg uralkodik a helyszínen, de az a nagy mellény, amiben Riberyék és Cannavaróék játszottak, megbosszulta magát.
Régi mondás, nem elég a futballcipőket felküldeni a pályára, a sikerért tenni is kell. Úgy látszik, a világsztárok sora ezt az alaptételt elfelejtette az évek során, pedig anno, amikor elkezdték ezt a nagyszerű sportot, akkor biztosan mindent elkövettek a sikerért, pedig akkor még csak önmagukért, s nem a hazájukért rúgták a labdát.
 
Boros Norbert