Ásvány- és szódavízben gazdag múlt

Fritsch Géza ma, az egykori szódavíz-gyártó gépsor fotójával
Fritsch Géza ma, az egykori szódavíz-gyártó gépsor fotójával - © Fotó: Égerházi Péter
Debrecen – A két világháború között a Fritsch család szikvízüzeme piacvezető volt a városban.


Egy korabeli céges papír szerint 1875-ben alapították a debreceni Szliuka István Szikvízgyárat, míg egy másik levéltári forrás ezt a dátumot 1880-ban határozza meg. Az öt év eltérés ennyi idő távlatából már lényegtelen, az viszont nem, amit az üzemet később megvásárló Fritsch Károly unokája, az idén 80 éves Fritsch Géza mondott az egykori gyáralapítóról, ami szerint családjával a Felvidékről költözött Debrecenbe. Bár ennek nem jártunk utána, de nagy valószínűséggel így lehet, hiszen a betelepült tótok révén nálunk is elterjedt Szluka név a szlovák nyelvben szalonkát jelent. Az viszont rejtély, hogyan került az „i” a család nevébe, amit ebben a formában például a világhálón nem is lehet találni csak Debrecenhez köthetően.

A felvidéki „gyáros” korának haladó szellemiségű üzletembere lehetett, hiszen a szódavíz készítést az évszázad negyvenes éveiben tökéletesítette az ismert feltaláló, Jedlik Ányos. Bár a tévesen szikvíznek elnevezett szén-dioxiddal dúsított ivóvizet nem ő találta fel, de két technológiai újítással olcsóbbá és ezzel tömegesíthetővé tette az előállítását. Az egyik, hogy a szén-dioxid sűrítéshez természetes vegyi bomlást idézett elő, a másik a palack aljáig érő cső, amin kevesebb gáz távozott a kifolyó vízzel együtt, mint korábban. Ami pedig az elnevezést illeti, a szik, szikes föld és a víz összekapcsolásából alkották, csakhogy annak idején a szódavíz készítéséhez felhasznált szénsavat tévesen azonosították a sziksóval. Ettől még a „szikvíz” rendkívül népszerűvé vált a 19. század második felére, s ezt ismerte fel jó érzékkel Szliuka István.

Boltból üzembe

A korabeli dokumentumok szerint a szikvízgyárat 1910-ben a már említett Fritsch Károly vásárolta meg, aki addig 1893-tól a mai Rózsa utcai MÁV jegyelővételi pénztár helyén üzemeltetett fűszer- és csemege nagykereskedést. Az 1926-ban bekövetkezett haláláig vezette a szódavíz-gyártó üzemet, melyet felesége örökölt tőle, de hogy ne egyedül csak az ő vállára nehezedjen a teher, a 19 éves fiát, Gézát „nagykorúsították”, így már 20 éves kora előtt vezetővé válhatott. Mindezt a fiától, a már említett ifjabb Fritsch Gézától tudtuk meg, aki maga is mindig a kereskedelemben dolgozott különböző szakterületeken. Érdekes egybeesés, hogy 1935-ben született, éppen abban az évben, amikor kiadták a Csokonai ásványvíz vegyelemzését, ami után az Acsádi út melletti hőforrásból feltörő gyógyvizet palackozva árusítani kezdték. Az egykor Késmárkról, illetve Székelykocsárdról származó Fritsch család szikvíz cége ennek debreceni forgalmazására kapott kizárólagossági jogot 1937-ben.

Az ifjabb Fritsch Géza az egyik „szódás” lóval az 1940-es évek elején | Fotó: Magánarchívum Az ifjabb Fritsch Géza az egyik „szódás” lóval az 1940-es évek elején | Fotó: Magánarchívum ©

A Csokonai ásványvíz lelőhelyéről két tanulmányában is megemlékezik dr. Dobos Irma euró-geológus, tudománytörténész az italipar.hu-n. Straub János a Debreceni Tisza István Egyetem kémikus, nyomelem kutatójáról írt anyagából kiderül: az 1932-ben feltárt debreceni termálvíz 986 méter mélyről percenként ezer literes, naponta 2 ezer köbméteres kapacitással 65 fok melegen tört fel a hévízkútból jelentős mennyiségű gázzal együtt. Az elemzés alapján alkalikus, jódos-brómos, konyhasós hévíznek minősült. Straub szerint szűrés után alkalmas volt ivókúrára, és Csokonai ásványvíz, illetve Bocskay gyógyvíz néven már 1935-ben engedélyezték a palackozását.

A másik írásában dr. Dobos Irma a Bellák Sándor egyetemi tanár által 1932-ben kiállított bizonyítványt említi, melyet Bodnár János, a Debreceni Orvosi Vegytani Intézet igazgatója adott ki a Debrecen az „I. és II. sz. hévízkút vegyelemzéséről” 1935-ben. Ebben az szerepel: „Az összes ásványi anyag tartalom közel azonos a hajdúszoboszlóival … A hőforrás szagtalanított vize, palackozva és szénsavval telítve a Málnási, Bikszádi és Selters ásványvizek pótlására szolgálhat”. Bellák Sándor véleménye: „…a hévíz kémiai összetétele alapján a légzőszervek, a gyomor- és bél, az epe és húgyutak, továbbá az uratos diathesis megbetegedéseknél hatásos lehet.

Korabeli hirdetés az 1930-a évek végéről | Fotó: Magánarchívum Korabeli hirdetés az 1930-a évek végéről | Fotó: Magánarchívum ©

Még van, de máshonnan

Az írások szerzője arra is utal, hogy az ivókúrára javasolt gyógyvíz „többszöri palackozási kísérlete nem hozott kielégítő eredményt.” Az egyik 1994-ben készült anyagban azt is megemlíti: „jelenleg az Állami Gazdaság, Lentz telepén 1987-ben mélyített K-2345. sz. 193 méter mély kút 19 fokos vizét ismételten Csokonai néven palackozzák.” Hogy mikor maradt abba a városszéli hőforrásból nyert Csokonai ásványvíz palackozása és forgalmazása, azt egyelőre homály fedi, de az ifjabb Fritsch Géza állítja, még a negyvenes években is hordták a lovaskocsijaikkal a palackokat, s erről egy fényképet is tudott mutatni. Az biztos, hogy az édesapja vezetésével a két világháború között virágzott az üzlet, jól fogyott a Szliuka szikvíz és a Csokonai ásványvíz is. Öt lovaskocsival terítette az árut a városban, és 16-an dolgoztak a cégben, amelybe a hasznot a jó érzékű üzletember rendszeresen visszaforgatta.

Sosem heverte ki

Ám közbeszólt a háború, amely után ugyan még sikerült újraindítani a vállalkozást, de az államosítással szemben már tehetetlen volt Fritsch Géza, aki 1952-től már csak alkalmazottja lett a Debreceni Szikvíz- és Ásványvíz Vállalatnak, amely később a Hajdú-Bihar megyei Üdítőital-ipari Vállalat nevet vette fel.

A cég történetét kutató fia úgy emlékszik, négy év múlva alkalmatlanságra hivatkozva kirúgták, de éppen a cikk megjelenése előtt került a kezébe egy 1963-as gyári utasítás, melyben édesapja ügyintézőként a lóápolás kötelmeire figyelmeztette a kocsisokat. Ez persze nem változtat a tényen, hogy a nagyon fiatalon vezető pozícióba került, és a vállalkozásukat remekül irányító férfi a Rákosi-rendszer eltorzult ideológiai útvesztője áldozataként soha többet nem tudott tehetségének és rátermettségének megfelelő munkakört betölteni 1985-ös haláláig.

– Égerházi Péter –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdetés