„Árvácskán” is lehet előrejutni

Akt.:
Mikó Zoltán polgármester
Mikó Zoltán polgármester - © Fotó: Kovács Péter
Tiszagyulaháza – A pénznek, ugye, nincsen szaga, de a megyében van, ahol illatos valutával fizetnek.

Nem minden esetben a méret a lényeg: az egyik legkisebb hajdú-bihari település olyan sikeres közmunkaprogramot folytat, hogy tavaly 49 pályázó közül övék lett a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének 4 millió forintos fődíja és a Belügyminisztérium szintén múlt évi – 130 résztvevővel zajlott – országos kiállításáról is elhozták a legszebb sátornak járó elismerést. A mindössze 750 lelkes Tiszagyulaháza sikereinek záloga a gondolkodásmód és a csapatmunka, vallja Mikó Zoltán (független) polgármester, és persze az, hogy olyan minőségű egynyári virágkertészetet, mint ők, közel és távol nem nagyon művel egyik önkormányzat sem.

Virágzik a cserekereskedelem, úton-útfélen… | Fotó: Kovács Péter Virágzik a cserekereskedelem, úton-útfélen… | Fotó: Kovács Péter ©

Világhálóra fel!

A közmunkában előállított termékek cserekereskedelme nem új keletű a települések között, de a Tisza menti község túltesz az átlagon: ha filagóriára van szükségük, szólnak Görbeházának, ha faragott padokat, billenő szemeteseket akarnak, telefon Esztárra, kerékpártárolót Csökmőről kérnek. De nem pénzzel fizetnek, hanem virággal, az egyre több helyiségben, így náluk is látható kabai faszobrok ára például tiszagyulaházi „valutában” mérve 4 ezer árvácska volt. – Megvettük a rönköt, elvittük Kabára, ők pedig az önköltségi áruk figyelembevételével meghatározták, mennyiért éri meg a számukra az üzlet – avat be a polgármesteri feladatokat 2005 óta ellátó Mikó Zoltán, hozzátéve, hogy fejükbe vették, egészséges homoktövistermékekkel is ellátják a falubelieket, így a tetétleni tövislekvárok és egyebek önköltségi áron juthatnak el hozzájuk.

De miért éppen a virág?

– Korábban foglalkoztam fóliázással, és amikor azon tanakodtunk, hogy miként lehetne a legtöbbet kihozni a közfoglalkoztatásból, 2013-ban a zöldségek mellett ezer egynyári virágot is neveltünk. Olyan igény volt rá, hogy a következő évben megötszöröztük, ma pedig már 40 ezernél járunk, és őszintén szólva, még jóval több is elmenne. Virágvásárokat rendezünk a helyi és környékbeli települések lakóinak, akiknek az önköltségnél nyilván magasabb, de így is baráti áron adjuk az árvácskákat és társaikat. Folyamatosan képezzük magunkat a kapcsolataink és az internet révén, olyan vegyszereket, technológiákat használunk, amiket a nagyobb kertészetek sem feltétlenül.

Fokról fokra

Bár hangsúlyozza távolságtartását a pártoktól, kiemeli: a közmunka korábban is létezett, de a mostani kormányzat az eszközbeszerzési pályázatokkal olyan lehetőséget nyitott ki az önkormányzatok előtt, ami által szerinte, ha egy településen hajlandóak megfogalmazni, lépésről lépésre megtervezni és fel is építeni a közfoglalkoztatás jövőképét, akkor talán a támogatások csökkenése után is boldogulhatnak majd.

– Ha a szekeret csak a polgármester húzza, épp csak megmozdul. De partnerekkel már elindul, s ha egy-egy településen akad két-három haladó mentalitású ember, akkor futni is képes – mondja, hangsúlyozva, hogy a többieket kopírozni nem annyira érdemes, olyat kell kitalálni, ami megkülönböztet. Ennek jegyében már nem elégszenek meg a paprikával, hanem chilit készítenek, de nemcsak úgy, hanem speciális, formatervezett üvegekbe, amelyekhez nagyrábéi kosarat használnak majd. Kitalálják: azt is virágért veszik…

– Ratalics László –


Ha a köznek is jó!

Sok kritikát kapott bevezetése óta a közfoglalkoztatás, amin nem is lehet csodálkozni, ha a parkokban csoportokba verődve lázas semmittevéssel az időt múlató, jó esetben egy gereblyével a leveleket kapirgáló sárga mellényesekre gondolunk. Égerházi Péter írása.








hirdetés