Ár- vagy átverés

Ár- vagy átverés
© Illusztráció: tmkronika.hu
Már akkor kicsit gyanús volt a dolog, amikor a kormánnyal nem éppen szimpatizáló tévécsatornán bejelentették az új „szenzációt”: újra Romániába járnak a magyarok vásárolni. Égerházi Péter jegyzete.

Mindezt a 9 százalékra leszállított áfával magyarázták, aminek azonban inkább az volt a lényege, hogy bezzeg nálunk marad a 27 százalék. Utóbbinak természetesen jómagam sem örülök, de azt azért nem hittem, hogy akkor most már nekivágva a cirka 150 kilométeres túrának, Nagyváradon fogok bevásárolni. Mert azt sem tudtam, mihez képest csökkentek az árak, no meg az üzemanyagköltség miatt, mert amit nyerek a réven, elveszítem a vámon, még ha utóbbi már csak képletesen értendő.

Volt idő, amikor nagyon is számított, hogyan sikerül átcsúszni a vámon, mert vagy ott érte meg például piát vagy cigarettát beszerezni, vagy oda volt érdemes átvinni szinte mindent, ugyanis a román diktátor idejében náluk szinte semmit nem lehetett kapni. Emiatt az átkosban virágzott a csencselés, amit később felváltott az ausztriai bevásárló turizmus, mert itt szinte semmi nyugatit nem lehetett kapni.

Már-már ezeknek az időknek a visszatérését vizionálta a tévériport, amely azonban inkább számított átverésnek, mint árverésnek, még ha a határ túloldaláról olyan szórólapokat terjesztettek is nálunk, hogy most aztán mennyit megtakaríthatunk. Olyan ez is, mint amikor életem egyetlen és legrosszabb üzletét kötöttem a nagyvárdi utcán, miután egy leleményes „magyar” minden eladandómtól megszabadítva egy 100 lejessel körbe ragasztott köteg újságpapírral fizetett ki…

– Égerházi Péter –








hirdetés