Áprilisi (nem)tréfák

Áprilisi (nem)tréfák
© Fotó: irishtimes.com
Várok, várakozom. Éppen egy hidegfrontra, amelyet éppen nem sokára ígértek. Merthogy a napi programomat szintén a megjósolt lehűléshez igazítottam. T. Szűcs József jegyzete.

Ugyanakkor már tudom, hogy pár nap múlva ismét nyárias meleg várható. Hogy aztán a prognózis szerint ismét újra őszbe, netán télbe váltson az idő. De hát április van, s ő felettébb szeszélyes. Ugyanakkor sokunk szervezete, beleértve idegrendszerét, kedélyállapotát, jobban érezné magát, ha ez a szeszélyes ingadozás a hónap, vagy legalább az évszak keretein belül maradna. Ám ha az ember egy bő hét alatt, nagyon enyhe túlzással, mind a négy évszak arcát megismerheti, talán joggal eltöprenghet. Mármint azon, hogy mindez az egyébként átmeneti időszak természetes velejárója-e. Avagy annak jele, hogy hagyományos havas telek után a fokozatos, több hétig tartó lépcsőzetes kitavaszodásnak, tehát szinte egy egész évszaknak, búcsút inthetünk. Nem mintha az érintett állampolgár töprengéseitől bármit változna mindennapi időjárásunk. Ám ha a sok anomáliát, valaha ritkábban előforduló kilengéseket összeadjuk, akkor már elég érv gyűlik ahhoz, hogy klímánk jellemzőit újragondoljuk. Amelyet ugyan természetesen továbbra is mérsékeltnek mondhatunk. Ám egyre kevésbé mérsékelt eltérésekkel az átlagostól. S ennek akár több vonzata lehet életünkre, mint első pillanatban vélhetnénk. Meglehet időjárásunk okán sok mindent újra kell gondolnunk. A fűtési szezontól kezdve, az öltözködési idényeken, a kereskedelmi kínálaton keresztül, a mezőgazdasági teendők idejéig. S mindenekelőtt talán az egészségügyi, különösen a sürgősségi ellátási vonzatait. Hisz például az abnormálisan gyakran vagy „rosszkor” érkező időjárási frontok egészségünkre, illetve inkább betegségeinkre gyakorolt nemkívánatos hatását az ilyenkor jellemző tipikus esetek sokszorosan bizonyították. A görcsök jelentkezésétől, a reumás fájdalmakon, a vérnyomásunk ingadozásán keresztül a közlekedési balesetek megugrásáig.

Egyik régi ismerősöm a közösségi oldalon egyenesen azt írta, hogy többé nem vásárol tavaszi ruhát, mert arra az egy napra, ami ezen évszaknak felelt meg idén is, nem éri meg. Hisz miután a hirtelen felmelegedés okán téli darabjait a szekrénybe teszi, csak a huszonnégy órás önként vállalt házi őrizetet kell kibekkelnie, hogy másnap már ingujjban perdüljön ki a napfényes, nyarat idéző szabadba. Kár és nehezen szokható, mint ahogyan az idén (is) rendre bekövetkezett, hogy egy nyári hét után megint csak hirtelen visszatért két nap a télből. S ki tudja még hányszor fog, úgy május végéig. Szervezetünk pedig még kevésbé tudja követni ezt az ugrálást, mint bőrzetünk, amely maga sem véd meg az ilyen esetben valószínűsíthető egy-két órás vacogástól.

Summa summarum: meglehet, hogy az orvosmeteorológiai rovat nem olyan napi olvasmányunk lesz, már akinek most az, mint a horoszkóp, amely éppenséggel átugorható, ha úgy esik. Hanem ezt a most még kissé elhanyagolt sorokat kihagyhatatlan egészségügyi figyelmeztetésként kell majd (vagy máris) kezelnünk.

– T. Szűcs József –