Jegyzet: Anyu megaszondja

Idilli kép tárult elém a napokban a főtéren sétálva, amikor egy édesanyát pillantottam meg gyermekével az egyik főtéri installáció előtt. A kisfiú mosolyogva mutatott az információs tábla felé, én pedig alig vártam, hogy közelebb érve halljam, mit mesél neki az anyukája. Inkább ne akartam volna. Matey István jegyzete

(3 hozzászólások)

Rögtön az elején belemehetnénk abba, hogy eleve mi értelme van ezeknek a főtéri alkalmatosságoknak, amelyek városunk két giga-beruházását hivatottak népszerűsíteni, de felesleges. Lássuk be inkább, hogy valahogy propagálni kell a pór nép felé, hogy mi végre nyeljük a port hónapok óta, vágják sorra a fákat, s kerülgetjük a gödröket, ám ha mindeközben a gyerek bedughatja egy lyukba a fejét, amely által ő lesz az új villamos vezetője, úgy érezhetjük, máris megérte.

Anyu azonban mindezt nem így gondolhatta, mert amikor felcsendült a gyermeki naivitással átitatott kérdés – „Mi ez, anya?” kissé ingerülten csattant rá a válasz: Hagyd már ezt a hülyeséget, úgyse lesz kész sose!

Ezzel a lendülettel kézen ragadta a gyereket, s mire a döbbenettől lefelé görbült volna a szám, már odébb is álltak. A kisfiúval egyetemben, aki csak a lyukba dugta volna a fejét, én sem értettem, hogy ez a reakció mire irányult, de elkönyveltem magamban, hogy lám, már az édesanyákban is túlteng a cívis feszkó.

Matey István