Anyázás a volán mögül

Vége már a szép időknek. Ennek egészen egyszerű oka van: Ahogy egyre jobban süt a nap, egyre nagyobb a forróság, lejjebb kell tekerni az ablakot az autóban. Hogy ez miért lehet probléma?

Nem csak azért, mert egy-egy méh szemrebbenés vagy potrohrezegtetés nélkül bepattanhat a légtérbe, amelyben mi csupán lélegzethez szeretnénk jutni. Elég lenne, ha nem fulldokolnánk a tömött fülledtségtől, de mindezen felül a napszemüveg rég ráolvadt az orrnyergünkre, és a verejtékcseppek is csak lassan csurognak a halántékunktól egészen a nyakunkig, ahol megkönnyebbülve szívódnak fel a gallérunkon.

Ahogy egy pillanatra elbambulunk, és a szélvédő mögötti területre pislogunk fókuszálatlanul, egy autós úgy hagyná el a parkolót, hogy vinné magával az első lökhárítónkat is. Persze satufék, majd: “Hogy lehetsz ekkora idióta, te hülye bunkó! Tanulj meg inkább vezetni, te….” Persze a kocsinak semmi baja nincs, mert hogy ott volt az a “majdnem”!

Már javában elhagytuk a helyszínt, a mérgelődés azonban szavakat ölt, és magunkban puffogunk, hogy hogy lehet olyan hülye az a másik sofőr. Egyszer csak oldalra pillantunk, és mellettünk egy ismerős jármű- a hülye sofőrrel a volánnál. Hoppá. A téli szitkozódós magyarázkodásról még nem sikerült leszokni. Az ablak lehúzva, a szomszédos sofőr nem szép tekintetével ráncolja homlokát. Csak bízni lehet benne, hogy az a húsz másodperc, amíg zöldre vált a lámpa, nem lesz elég ahhoz, hogy kivágja a kocsi ajtót, és kirángasson minket a védelemmentes ablakon. Ezt most kihagyta. Éljen! De talán érdemes lenne erről a puffogásró leszokni. Vagy szereltessünk klímát a kocsiba! Akkor talán élve megússzúk a nyarat.

Bézsé