„Annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy a korkülönbség már nem lehetett akadály”

Akt.:
Anna és Ronald bíznak a szerelmükben
Anna és Ronald bíznak a szerelmükben - © Fotó: magánarchívum
Debrecen – A szerelem mindenki számára egy megfoghatatlan titok, de ennek ellenére magunknak akarjuk tudni az érzést, még akkor is, ha rejtély számunkra, hogy mit fog magával hozni a későbbiekben. Nincs két egyforma ember, így nincs két azonos találkozás sem, Anna és Ronald megismerkedése, igaz, nem volt kivételes, de a végkifejlet mégis különleges.

Munkakapcsolatból alakult ki a szerelmük, évekig dolgoztak egymás mellett, majd egyszer valami megváltozott, kíváncsivá tették egymást. A szerelmesek között 13 év korkülönbség van, ami többek számára kizáró ok lehet, azonban ők, félretéve félelmeiket, belevágtak a közös nagy utazásba.

– Ronald elkezdett közeledni felém, amiből hamar arra a következtetésre jutottam, hogy nem vagyok számára közömbös. Egyik alkalommal komolyabban elbeszélgettünk, s bármilyen hihetetlennek tűnik, de egyik pillanatról a másikra elöntött a szerelem, ami szinte felperzselt.

Annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy a korkülönbség már nem lehetett akadály, úgy gondoltuk, hogy semmi nincs véletlenül, mindennek így kellett történnie”

– mondta Anna.

Eltérő értékek

A szerelmes lánynak mindig is az érettebb férfiak voltak az esetei, elmondása szerint ez abból is adódhat, hogy ő maga is komolyabb gondolkodású, mint a vele egykorúak. Hiába 23 éves, már több éve van munkája, nem a bulizás számára a legfontosabb, hanem a karrierje, valamint, hogy egy boldog kiegyensúlyozott párkapcsolatban éljen. – Elég hamar kezdtem a bulizást, középiskolában és az egyetemi évek alatt volt időm a tombolásra, ma már sokkal többre vágyom, amit úgy érzek, Ronald mellett kaphatok meg. A családom inkább liberális felfogású, így egy percig sem volt probléma, hogy egy nálam jóval idősebb férfit választottam páromnak. Sokan beszélnek az esetemben apakomplexusról, ami voltaképpen a helyzetemben féligazság. A szüleim már nagyon rég elváltak, így édesapámmal nem volt az a klasszikus apa-lánya kapcsolat, ami azóta változott szerencsére, nagyon jó viszonyban vagyunk.

Egyébként az ismerőseink azt mondják, hogy egyáltalán nem látszik rajtunk a korkülönbség, mintha én kicsit érettebb lennék, a párom pedig jól tartaná magát”

– mosolyodott el.

Közös célok

A pár néhány év múlva szeretne gyermeket, mivel szempont náluk, hogy Ronald azért lássa felcseperedni a csöppséget, de nem a félelmeik vezérlik őket, szeretnének megélni miden egyes pillanatot. Annának volt már korábban vele egyidős párja, de mindig konfliktusforrást szült, hogy eltérőek az elvárásaik, elképzelésük az életről, a lány úgy gondolja, hogy pontosan ez az a kötelék, ami Ronaldhoz a leginkább köti, hogy megegyeznek a céljaik és az igényeik.

– Az elején mindketten féltünk a sztereotípiáktól, de rengeteget beszélgettünk, így a felhalmozódott nyitott kérdések mind válaszra találtak, azóta nem is kerül már előtérbe a korkülönbség kérdése.

Ronaldnak volt már egy házassága, amit nagyon nehéz volt elfogadnom, hiszen ő már megélte valakivel azt, ami nekem az egyik legnagyobb álmom, ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy számomra ő az igazi.”

Mindössze 16 hónapja alkotunk egy párt, de úgy vélem, hogy nem a korkülönbség számít, hanem a személyiségünk, ami teljesen összeillik, a mi megismerkedésünkkel két lélek találkozott, majd egybefonódott – tette hozzá Nemes Anna.

NE


Mindennek hangot kell adni, a problémákról beszélni kell!
Debrecen - A lecseréléstől való félelem számtalanszor szülhet féltékenységet. A Föld legnagyobb ragadozói közé sorolhatjuk magunkat, ebből adódóan tagadhatatlan, hogy van bennünk némi önzőség: amit egyszer megszereztünk, azt nem szeretnénk elveszíteni, elengedni. Mind tudjuk, hogy a párkapcsolato...

Nem a komplexusok lehetnek a párkapcsolatok fő buktatói, ezeknél sokkal összetettebb problémák vannak
Debrecen – „Rövidtávon nagyon jól működhet, a szenvedély és a szerelem elvakíthatja a párost.” Nem túlzás azt kijelenteni, hogy voltaképpen kergetjük a boldogságot, szerelmet, ami nem meglepő, hiszen társas lények vagyunk. Már gyermekként is játékból összeházasodunk a számunkra legkedvesebb óvodá...