Amit raktak délig…

Amikor a 70-es években úgy szaporodtak a panelházak, mint bolondgomba eső után, élettartamukat harminc évre taksálták.

Szőke Tímea jegyzete.

Nem sok egy lakóépületnél, de a hivatalos optimizmus (vagy rövidlátás?) szerint addigra virágba borul majd a szocializmus és lesz pénzünk újra, jobbra.

Mint tudjuk, a szocializmus legfeljebb büdöskébe borult, a panelházaknak meg lassan de biztosan megkopott a „fényük”, a tetőszigetelésről és nyílászárókról nem is beszélve. Amikor néhány éve vizsgálgatni kezdték állapotjukat, kiderült, hogy az átkos szocialista építőiparnak azért volt valamiféle úri, pontosabban szakmai becsülete: legalább a minimálisan elvárható alapanyagot belecementezték, -vakolták, -kalapálták az épületbe, sőt, hajlamosak voltak a köztes falakat is teherhordó szilárdságúra készíteni. Így aztán, ha itt-ott kipofozzák, nem mozdul meg alattunk a Föld (bár mostanában már semmi sem biztos) és nem borul hirtelen virágba a vadkapitalizmus (hátha mégis…), akkor a betondobozok elhúzzák még egy ideig.

Attól tartok, sokkal több izgalmat ígérnek a későbbiekre a mostanában gombamód szaporodó új társasházak. Amiket nemegyszer arra jogosulatlan tervezők terveznek, nevenincs kft.-k húznak fel alvállalkozások buja szövevényének tagjaként, fittyet hányva holmi építészeti előírásokra (tisztelet a kivételnek, természetesen!).

A hatékony anyaggazdálkodás (értsd: kispórolt anyag), szakszerűtlenség és a hamar munka előbb-utóbb kitüremkedik majd a cserepek között, leesik a falról és berogyasztja a lábazatot. Valószínűleg természeti katasztrófa sem kell hozzá, csak egy jó kiadós eső, netán a ház rendeltetésszerű használata.

Csak meg ne érjük, hogy az idő előbb eszi meg a huszonegyedik századi fészket, mint a panelszörnyet…








hirdetés