Amikor sikk volt a debreceni Művész Moziba járni

Emléktáblát avattak az egykori Művész mozi helyén, a Piac utca 28/C alatt
Emléktáblát avattak az egykori Művész mozi helyén, a Piac utca 28/C alatt - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – „Sikerült egy pár jó alkotást a „karanténból” is kihozni, például a Tanút, amit akkor még dobozban tartottak.” Interjú Veress József filmesztétával, a mozi egykori művészeti vezetőjével.

A debreceni Művész Mozi alapításának ötvenedik évfordulóján rendezett emléktábla avatáson Komolay Szabolcs alpolgármester, Császár Ferenc, a Hajdú megyei Moziüzemi Vállalat volt igazgatóhelyettese és Veress József filmesztéta, a mozi egykori művészeti vezetője mondott avató beszédet pénteken a Piac utca 28/C alatt. Veress József emlékei alapján tekintünk vissza e kulturális kezdeményezésre.

Kinek az agyából pattant ki az ötlet? Tudható ez pontosan, köthető valami konkrétumhoz, eseményhez?

Veress József: A fő ihlető a lengyel példa volt. Szerelmes voltam a lengyelekbe, s amikor csak tudtam, útra keltem hozzájuk. A filmkultúra terén messze előttünk jártak, ott olyanokat is játszottak, amelyeket nálunk nem lehetett. Láttunk Bergman, Hitschcock filmet és westerneket, ez utóbbiak valósággal tiltott gyümölcsnek számítottak nálunk. A filmklub ötlete is a „szomszédoktól” származott át hozzánk(,bár eredetileg Franciaországból indult). Próbáltuk őket abban követni, hogy a bemutatott filmek után vitát rendeztünk, értelmeztük a látottakat.

Az 1960-as években hazánkban is fellendült a filmélet, (például bevezették a filmesztétikai oktatást az egyetemen) Debrecenben az átlagosnál is nagyobb volt az érdeklődés, magam például több filmklubot vezettem. A Hajdú megyei Moziüzemi Vállalat országasosan az elsők közé tartozott. Ilyen háttérrel a Művész Mozi izzadtság nélkül jött létre, országosan is jól fogadták.

Már nem tudom, honnan, kitől kaptuk a pénzt. Hozzájutottunk kiváló alkotásokhoz, műsorfüzetet is szerkesztettünk, ami komoly, olvasmányos kiadványként jelent meg.

Amúgy kulimunka volt, mert noha művészeti vezető voltam, mindent én csináltam. Összeállítottam a műsort, filmekről írtam, szerkesztettem a füzetet, előadásokat tartottam, kiállításokat szerveztem. Hozzáteszem, nagy élvezettel. Mark Twainnel vallom, hogy minden munka, amit az ember önként vállal, az tulajdonképpen szórakozás. Én, mondhatom, végigszórakoztam az egész életemet, s még a dicséreteket is elkönyvelhetek.


Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Hogyan realizálódott konkrétan az ötlet?

Veress József: A nemrég elhunyt Hanesch László nagyon ügyesen kormányozta a vállalatot. Nem volt probléma az anyagi háttér megteremtése. Varga Béla bácsi volt a vállalat műsorosztályának a vezetője, ő pénzzel is rendelkezett, s azonnal támogatta az ötletet. Belátta, hogy ez presztízst jelent a vállalatnak. Később Császár Ferenc igazgató helyettes is szívügyének tekintette az ügyet. Teremhez a megszűnt Dongó Színpad helyén jutottunk, ez az Ady Endre Művelődési Háznak volt a tulajdona. Hogy ezt átírták, vagy megvették, nem tudom, gazdasági ügyekkel nem foglalkoztam. A mozi működtetése kis létszámú személyzetet igényelt. Dr. Kurucz Albertné, Irmuska lett a vezető, a mozigépész Polyánszki Tibor, s kellett még egy jegyszedő. No, meg a meghívott vendégeknek a tiszteletdíj. Íme az első hónap műsora: Kopár sziget, Pogányok ideje, A hosszútávfutó magányossága, Vörös sivatag, Rettegett Iván, második hónap: Hamu és gyémánt, Mater Johanna, Egy nő a hajón. A harmadik hónapot a néma filmeknek szenteltük, később régi magyar műveket vettünk elő. Sikerült egy pár jó alkotást a „karantéból” is kihozni, például a Tűz van babám címűt, vagy a Tanút, amit akkor még dobozban tartottak. A Filmintézettel jó kapcsolatban álltunk, még néhány olyan filmet is kaptunk, amelyet ők is „loptak”, azaz illegálisan másolták le. Mondhatom, sikk volt a Művész Moziba járni, pedig nem törekedtünk arisztokratikus különállásra. Körülbelül 125 ember fért be a terembe, s minden alkalommal százszázalékos ház volt. A mozgóképeket kiválogatni hálás dolog, bármilyen szűk volt a forgalmazás, – mert megszűrték a filmeket, – de azért bőven találtunk olyanokat, amelyek iránt érdeklődés mutatkozott. A filmklub is népszerű volt. A folytatás már nem rózsás.Amikor a mozi átkerült a megyei művelődési központba, elszürkült és megszűnt. Úgy, mint a középiskolai filmesztétikai oktatás.

Érdekes, hogy a kultúrpolitika elfogadta, holott ideológiájában harcolt az elit és a tömegkultúra megkülönböztetése ellen.

Veress József: Hanesch László ravaszul kitalálta azt a lózungot, hogy Debrecen a virágok és a különböző mozi típusok városa. Ebbe belepasszolt a művész mozi is, mint a kínálat bővítése, ami Debrecenben különösen indokolt. Kezdeményezésünket országosan fölkarolták, rövidesen Szombathely, Budapest, Eger követte a példánkat. Hivatalosan annyi reagálás volt mindössze, hogy ne csak nyugati filmeket vetítsünk. Igyekeztünk tartani az egyensúlyt, de a szovjet filmek közül is csak a jókat játszottuk. Ellenzéki húrokat nem pengettünk, legfeljebb egyszer-kétszer kerültünk kellemetlen helyzetbe, vendégeink (pl. Kovács András a Hideg napok, Falak rendezőjének) merész kijelentései miatt.

Gondolom, kellemes érzés annyi év után tapasztalni, hogy értéket teremtettek.

Veress József: Jó visszaemlékezni, már csak a fiatal korunkra való tekintettel is. Örülök, hogy Debrecen városa ma is megbecsüli kezdeményezésünket, ami a város művelődéstörténetének egy kis szelete. Személy szerint ez életemnek egyik legfontosabb mozzanata volt, örömöm telt benne, másrészt ugródeszkát jelentett, mert több mindent folytattam utána Budapesten, és még elismerésekben is volt részem.

Ez a mi időszakunk visszahozhatatlan, megismételhetetlen, manapság különböző okok miatt nehéz mozit csinálni.

Ezért különös örömmel tölt el, hogy Debrecen ápolja ezt a hagyományt, és más körülmények között folytatni kívánja a filmkultúra ápolását.

– Bakó Endre –








hirdetés