Amikor istent játszik az ember: élet és halál a törvény kezében

Akt.:
Amikor istent játszik az ember: élet és halál a törvény kezében
© Fotó: csaladhalo.hu
Debrecen – Határozhat-e ember a magzat és a gyilkos létezéséről?

„Megelégednél a szabadság elvételével akkor is, ha valamelyik szerettedet kínozná halálra egy kegyetlen gyilkos? Kiállnál a halálbüntetés mellett akkor is, ha egy szerettedet ítélnék e sorsra?” Dr. Szabó Szilárd szerint ezzel a két kérdéssel leírható a témáról vitázók dilemmája. Előbbivel a Debreceni Egyetem Politikatudományi Tanszékének oktatóját igyekeznek zavarba hozni a más véleményen lévők, utóbbival ő próbálja elgondolkodtatni „vitapartnereit”, hozzátéve: az igazságszolgáltatás nem tévedhetetlen, nincs garancia arra, hogy jól döntenek, számos emberről bizonyosodott be ártatlansága kivégzése után évekkel. – Nemhogy a családtagjaimmal, már a macskámmal kapcsolatban is úgy érzem, hogy ellátnám annak a baját, aki ártana az állatnak. A bosszúvágy természetes emberi, pszichikai reakció, de az államnak nincs, nem lehet lélektana. Nem hatalmazható fel erre. Ha az állam bosszúálló lenne, megvalósulna az amerikai horrorsorozat, a The Walking Dead és végül kiirtanánk egymást – festett sötét képet a politológus.

Vitázni kell

A Kutatók Éjszakáján, pénteken az egyetemen elhangzott előadás célja nem a meg­győzés volt, hanem az érvek felsorakoztatása. Mint azt az előadó megfogalmazta, a vita hiánya nem jó megoldás. Hangsúlyozta, ha tárgyalnánk erről, akkor legalább lenne fórum, ahol érvelhetnénk ellene. – Számomra nem elfogadható, megnyugtató indok, ha egy állam vezetői kézfeltartva, azért nem vezetik be a halálbüntetést, mert több nemzetközi szervezet tagjaként egyezmények tiltják azt – reflektált arra, ahogyan a kormányzat kezelte a Charlie Hebdo című francia hetilap elleni terrortámadás kapcsán hazánkban is felélénkült vitatémát, az élet felett való állami döntés visszaállításának lehetőségét. – Nem tartalmi érv, hogy az aláírt nemzetközi dokumentumok tiltják a halálbüntetést, nem igazi döntés, hanem a lehetőség hiánya. A retorzió ugyanakkor nem elrettentő erejű, amit mi sem bizonyít jobban, mint épp a létezése – vélekedett arról miért volna hasznos érdemi párbeszédet folytatni a kérdésről. Mint mondta, Amerikában évek óta alkalmazzák. Ha „működne”, ma már nem lenne szükség arra, hogy kimondjanak efféle ítéletet. Alátámasztja ezt az is, hogy nem omlott össze az igazságszolgáltatás és nem növekedett nagyon a bűncselekmények száma azon államokban sem, amelyek eltörölték ezt a jogrendből.

Nincs fekete-fehér

Az esemény másik témája az abortusz volt. Ennek kapcsán az új alkotmányban szereplő magzat- és életvédelemről beszélt dr. Szabó Szilárd. Bár a törvény azt is kimondja, hogy a terhesség akkor megszakítható, ha az állapotos édesanya válsághelyzetben van, ám ezt semmilyen szervezetnek – a családsegítőnek –nincs jogosultsága vizsgálni.

– A szociális, társadalmi ellehetetlenülés súlyos válsághelyzetnek értékelhető-e? Miért nincs semminemű döntési helyzetben az édesapa, miért nem kötelező értesíteni? Elítélhető-e az abortusz, ha önellátásra is képtelen, fogyatékkal élő vagy szexuális bűncselekmény áldozata a kismama? Logikus-e, hogy utóbbi szituációban a legártatlanabb szereplőt büntessük élete kioltásával? S, ha nem, vajon elvárható-e egy megerőszakolt lánytól, hogy kihordja az élete legrosszabb élményéhez kötődő gyereket? – kerültek felszínre a diskurzussá váló program során a feketén-fehéren megválaszolhatatlan kérdések.

HBN–HABE








hirdetés