Amikor a Loki megcsinálta, amit még senki – Húsz esztendős az egyik legnagyobb debreceni kézilabdacsoda

Sírni csak a győztesnek szabad! Az EHF-kupa címvédése után (balról) Sándorné, Zupkó és LászlóKép
Sírni csak a győztesnek szabad! Az EHF-kupa címvédése után (balról) Sándorné, Zupkó és LászlóKép - © Fotó: Archív
Debrecen – Borók Rita köszöni a sorsnak, hogy részese lehetett a fantasztikus nemzetközi sikernek.

Éppen ma 20 esztendeje, hogy a DVSC női kézilabdacsapata sporttörténelmet írt a nemzetközi hadszíntéren: az 1995/96-os szezonban a Loki elérte azt, ami korábban egyetlen gárdának sem sikerült, megvédte címét az EHF-kupában. A kerek jubileum alkalmából egy kis visszatekintésre invitáljuk a sportág szerelmeseit, a DVSC szurkolóit.

Kétszer is „kicentizve”

A DVSC-Symphonia címvédőként vágott neki a sorozatnak, így először a legjobb tizenhat között kellett pályára lépniük a lokistáknak. Az első körben a svájci Uster csapatát kettős győzelemmel ejtették ki a debreceniek. A negyeddöntőben óriási bravúr kellett a továbbjutáshoz, hiszen a dán GOG Gudme hazai környezetben 25-16-re legyőzte a piros-fehéreket. A Hódosban viszont fordult a kocka, Jeddiék 24-15-re nyertek, s idegenben lőtt több góllal a DVSC jutott a legjobb négy közé. Az elődöntőben az Isztocsnyik Rosztov volt az ellenfél, a cívisvárosban 25-20-ra, míg Oroszországban 23–22-re nyert a Loki – köszönhetően többek között Borók Rita 8 találatának. A fináléban – az elmúlt idényhez hasonlóan – egy norvég együttes, a HK Larvik várt a debreceniekre. Idegenben háromgólos (23-20) hátrányba kerültek a piros-fehérek, akik a hazai publikum előtt ledolgozták a különbséget (18-15), s idegenben lőtt több góljuknak köszönhetően ismét elhódították az EHF-kupát. A duplázás fantasztikus sikert jelent a debreceni klub történetében.


2

Megcsinálták! Balról: Csapó, Szamozvanova és Borók | Fotó: Archív


Fiatalos lendülettel

A két idény között a debreceni keretben annyi lényegi változás történt, hogy a szakmai stáb beépítette a csapatba az ifjú átlövőt, Borók Ritát, aki végül húzóembere lett a gárdának.

– Tizenkilenc évesen kerültem a Lokihoz, és szép fokozatosan jutottam szerephez az első csapatnál. Már a felnőttekkel készültem az előző idényben is, ám játéklehetőséghez nem jutottam az első EHF-kupa diadal során. Viszont az 1995/96-os szezonban már számított rám Köstner Vilmos, így aktív részese lehettem a nemzetközi sikernek – kezdte a visszaemlékezést Borók Rita, aki 23 évesen lett nagyon fontos tagja a DVSC-nek. – Bevallom, a kupagyőzelemről ritkán nosztalgiázom, mivel megváltozott a fontossági sorrend az életemben, első helyre a család került. Viszont az utóbbi években egyre többet foglalkozunk a kézilabdával, hiszen a 10 éves kislányom is ezt a sportágat választotta, a DSI-ben a volt csapattársam, Rádinné Tóth Rózsa az edzője. Amikor a család meccset vagy fényképeket nézeget, természetesen szóba kerül a kupasiker, s ilyenkor nagyon jó érzés tölt el, a lányom pedig nagyon büszke rám.


1

A Napló természetesen a címoldalon hozta a bravúrt | Fotó: Archív


Az egykori remek átlövőt arra kértük, emeljen ki pár emlékezetes momentumot a kupamenetelésből. – Az emlékek eléggé elhalványultak, mivel nem szeretem magam visszanézni a televíziós felvételeken, mert mindig is elégedetlen voltam a mozgásommal. Azt viszont nem tudom elfelejteni, hogy a döntőben egy esés után beütöttem a fejem a padlóba, s elvesztettem az eszméletem. A kispadon ültem és sírtam, s akkor „kerültem képbe” ismét, amikor Csapó Erika belőtte a hetest. A szurkolásról és az ünneplésről pedig el sem lehet mondani, mennyire fantasztikus volt. Bevallom, most, hogy beszélek róla, feláll a szőr a kezemen. Köszönöm a sorsnak a lehetőséget, hogy részese lehettem ennek az időszaknak! – fogalmazott Borók Rita, aki elárulta, a mai napig megismerik az emberek, s teljesen normálisan kezelik a helyzetet, ha találkoznak az utcán.

Egységben az erő

De vajon mi volt a csapat titka? Mi vezetett a sikerhez? – Szerintem az összetartás, mindenki egy célért hajtott. Voltak igazi nagy egyéniségek a csapatban – gondolok itt elsősorban Jeddi Manyira, Csapó Erikára vagy éppen Szopóczy Brigittára –, akik nem hagyták, hogy bárki is kilógjon a sorból. Az egység mellett ki kell emelnem, hogy sokat és nagyon keményen dolgoztunk, az alapozásokra még most sem kellemes érzés visszaemlékezni – nevette el magát a remek játékos, aki a pályafutása során Dániában is kipróbálta magát.

HBN-Boros Norbert


Elindult az edzői pályán

– Még aktív koromban elvégeztem a középfokú edzői képzést, mert titkon reménykedtem abban, hogy egyszer tréner lehetek. A pályafutásom befejezése után el akartam szakadni a sportágtól, ezért hátat fordítottam a kézilabdának, ami utólag nézve, lehet, hogy hiba volt. A kislányom a Huszár Gál általános iskola tanulója, s az igazgató felkérésére, tanórák keretein belül oktatom a kézilabdát tavaly óta. Idén Köstner Vili felkérésére bekapcsolódtunk a DVSC tehetségkutató programjába, így a tanórák mellett heti kétszer edzést is tartok a felsős tagozatos gyerekeknek. Még a pálya legelején járok, rengeteget kell még tanulnom – amiben nagy segítségemre van Vili és Milánik Zoltán –, de nagyon szeretem csinálni. Komoly cél az életemben, hogy edzősködjek – nyilatkozta a Naplónak Borók Rita.


A csapat:

Borók Rita, Csirinyi Csilla, Csapó Erika, Halcsík Ildikó, Jeddi Mária, Katkó Andrea, Kókainé Molnár Erzsébet, László Krisztina, Nyilas Tünde, Sándorné Sípos Éva, Irina Szamozvanova, Szász Mária, Szopóczy Brigitta, Virincsik Anasztázia, Zupkó Judit. Edző: Köstner Vilmos.

4

Heten a kupagyőztes csapatból (balról) Zupkó, Csapó, Jeddi, Katkó, Borók, Nyilas és Sándorné | Fotó: Magánarchívum


Címkék: , ,


Sporthírek






hirdetés