Amerika egy diák szemével

Amerika egy diák szemével

Kiss Lóránt pusztán huszonhat
éves, de már a második
kiállítását rendezi meg
Debrecenben a Malompark
Bevásárlóközpont
főépületének emeletén.


Szerényen vallja, hogy az elsőt
hármójuk képeiből
rakták össze annak
apropójából, hogy bajnok lett a
Loki.


A mostani azonban, ami az Amerika egy diák
szemével címet
viseli,
egészen az ő műve. Na de hogy
kerül egy diák Amerikába?


– Jött egy lehetőség, hogy ki lehet
menni külföldre dolgozni. Egy
gyerektáborban kellett
háttérmunkát végezni.
Három hónapot dolgoztam Maine
államban, és az egyik barátommal
az azt követő két hétben
utazgattunk.


Jártunk New Yorkban, Miamiban
és Bostonban. Végül is
erről szól ez a
kiállítás.


Miért mentél ki? Mi az, ami a legjobban
megragadott az ottani
élményekből?

– Leginkább a fotózás és a
kaland volt az oka. Szeretek utazni, világot
látni. Meg ugye a nyelvtanulás is fontos.


Az a hátulütője annak, ha sok helyre
mész el, hogy olyan
információáradatban van
részed, hogy nem győzöd feldolgozni. A
múzeumban nem jut el hozzád, hogy mit is
látsz, mert csak végigrohansz rajta, hogy
legyen időd elmenni a másikba is.


Ráadásul New York
például egy akkora város, hogy
hónapokat lehetne eltölteni úgy,
hogy minden nap láss valami újat. A
főbb látványosságokat
azért sikerült megnézni.


Nincs olyan, amit nagyon ki tudnék emelni az
élményeim közül,
szerencsére nagyok sok jó és
új élményben volt részem.
Gyakorlatilag az egész nyártól egy
fantasztikus “élménycsomagot” kaptam.
Sokan nem merik bevállalni, pedig én
ajánlanám mindenkinek, nagyon jó a
munka és az utazás
tapasztalatszerzésre.


Huszonhat éves vagy, eddig a Budapesti
Műszaki Egyetemre
jártál. Most
pedig átjelentkeztél Debrecenbe.
Mi ennek az oka?


Igen, most passzív féléven vagyok,
és hamarosan Debrecenben fogok a műszaki
főiskolai karra járni. Ennek az is az oka,
hogy inkább a fotózás felé
tolódott az érdeklődési
köröm, nem pedig a gépészet
felé.


A Budapesten eltöltött idő alatt
elvégeztem egy fotós tanfolyamot,
Debrecenben pedig a fotóriporterit.


Hogy kerültél bele a fotózás
világába?


Fiatalon is érdekelt, de a digitális
korszak beköszöntével kezdtem
igazán foglalkozni vele. Az első
digitális gépem 2001-ben volt. Az akkor
még kuriózumnak számított.
Úgy tudom, hivatásosan is ezzel
foglalkozol már.


Ez még csak másodállás-
sajnos. Van egy vállalkozásunk, a KN
Studio. F.Nagy Gábor
fotós barátommal együtt
végeztük a fotóriporterit és
kitaláltuk, hogy kellene egy közös
fotós vállalkozást csinálni
azért, hogy a későbbiekben
talán meg is tudjunk belőle élni.


Hamarabb megszületett már az ötlet, de
2007 végére tudtunk megalakulni és
jelenleg is gőzerővel dolgozunk az
álmaink
megvalósításán, hogy
főálasunkká léphessen
elő a fotózás.


Hogy látod? Odakint könnyebb boldogulni
fotósként?


Voltam fotós rendezvényen, és
amilyen információim nekem vannak, ott is
hasonlóan megy, mint
Magyarországon. Én itthon
képzelem a fotós
pályafutásomat, de ha valamilyen
külföldi lehetőség akadna, lehet,
nem hagynám kihasználatlanul. A
kiállítás február 8-ig
megtekinthető a Malompark
emeletén.