Aludni jár csak haza

Miközben a népesség fogyását nemhogy megállítani, de mérsékelni sem voltunk képesek hazánkban az elmúlt évtizedekben, vannak olyan települések, amelyek (szigorúan a földrajzi elhelyezkedésük okán) kivételezett helyzetet élveznek; legalábbis ami a demográfiai mutatók alakulását illeti. Ezekben a falvakban, városokban viszonylag kevés a romos lakóépület, van megtartó erő, ugyanakkor folyamatosan nő a születések száma, aminek köszönhetően a korfájuk is egyre fiatalodik. Petneházi Attila írása.

Közös nevezőjük továbbá, hogy szinte kivétel nélkül Debrecen „köldökzsinórján lógnak”, azaz megtehetik, hogy kvázi „alvóvárosként” pozicionálják magukat, miközben a polgáraik a közeli nagyvárosban dolgoznak, és csak aludni járnak haza. Vagy megtehetik, vagy rákényszerülnek erre a szerepre, de a lényeg mégiscsak az, hogy van lehetőségük választani. (És nem feltétlenül két rossz között.)

Az a helyzet, hogy manapság a metropolisz árnyékában sokkal könnyebben boldogul egy falu, mint a tőle 50-70 kilométerre lévő kisváros. Mert lehet, hogy a magyar embernek általában nem erőssége a mobilitás, de napjában kétszer 20-25 perc kerékpározás a megélhetésért talán még belefér…

– Petneházi Attila –








hirdetés