Almási Éva: boldogító érzés megkapni a nemzet színésze címet

Budapest – Boldogító érzésnek nevezte Almási Éva Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész az MTI-nek adott szerdai interjújában, hogy a “szakma krémje” a nemzet színésze elismeréssel tüntette ki.

“Az ember ilyenkor először nem nagyon jut szóhoz, aztán kapkodja egy kicsit a levegőt, majd ráeszmél, hogy milyen fantasztikus, hogy a nagyszerű kollégák erre a címre érdemesnek találták” – fogalmazott a színésznő hozzátéve, azért is nagy elismerés ez, mert “azt mutatja, hogy valamit tettem és elértem ebben a szakmában”.

Almási Éva felidézte, hogy “véletlenül” került a színészi pályára, amelybe később beleszeretett ugyan, de gyerekkorában még hegedűművésznek készült.

“Kilenc évet jártam konzervatóriumba, de úgy éreztem, a Zeneakadémiára nem fogok bekerülni, így körbenéztem milyen akadémia van még” – tette hozzá.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Simon Zsuzsa osztályába járt, majd a diploma megszerzése után a József Attila Színház, a Madách Színház, majd a Vígszínház tagja volt, szabadúszó évei után egy évadot a szolnoki Szigligeti Színháznál is töltött, majd 1996-tól újra szabadúszóként lépett fel több színházban is.

Felidézte, hogy korábbi zenei tanulmányai nagyban segítették színészi pályája során, kitartást, fegyelmet és komoly állóképességet tanult.

“Aki zenél, pontosan tudja, hogy mennyi gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy például Beethoven F-dúr szonátáját el tudja játszani. Megtanultam: ahhoz, hogy elérjek valamit, abba munkát kell fektetni” – hangsúlyozta.

Pályája legkedvesebb emlékeinek azokat a pillanatokat nevezte, amikor mások mellett Psota Irénnel, Sulyok Máriával, Márkus Lászlóval, Gábor Miklóssal, Kis Manyival állhatott egy színpadon.

“Most azokról beszélek, akik ma már nem lehetnek köztünk, sokat tanultam ezektől a nagyszerű művészektől. Ők elfogadtak engem, és csodálatos volt velük játszani, tőlük tanultam a pályát” – fűzte hozzá.

Legkedvesebb szerepei között Jablonczay Lenke alakját említette, amelyet Szabó Magda Régimódi történetében formált meg, a Spanyol Izabellát, amelyben a Madách Színházban láthatta a közönség, valamint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabban Eszter szerepét emelte ki.

“A mai napig azt érzem, hogy ezekért a szerepekért érdemes volt erre a pályára lépni” – mondta Almási Éva.

Mint mondta, ezekben az előadásokban sikerült a kollégákkal és a közönséggel együtt előidézni azokat a pillanatokat, amelyek olyanok voltak, “mintha egy pillanatra megállna az idő”.

Színésznő lányával, Balázsovits Edittel Mark Ravenhill Shopping and Fucking című darabjában a Thália Színházban, majd 2013-ban a Popfesztivál bemutatásának 40. évfordulójára készült jubileumi vígszínházi előadásban is együtt lépett színpadra.

“Furcsa szakma ez. Amikor a lányomat nézem, nagyon izgulok érte, de ahogy a színpadra állok, egy fiatal, tehetséges színésznőt látok” – hangoztatta Almási Éva kiemelve, hogy mindig szeretett lányával együtt játszani.

A színpad és film mellett többször kölcsönözte hangját olyan világhírű színésznőknek mint Greta Garbo, Sophia Loren, Marlene Dietrich, Monica Vitti, vagy Barbra Streisand.

“Fantasztikus volt nézni ezeket a művészeket, és árgus szemekkel figyelni, mit hogyan csinálnak, tanulni tőlük” – mondta, hozzátéve, hogy mindennek ellenére, mégis szívéhez legközelebb egész életében a színházat érezte.

Almási Évát a február 25-én elhunyt Psota Irén helyére választották a nemzet színészei. A művész felidézte, hogy Psota Irénnel nagyon szerették egymást, barátnők voltak, ezért ambivalens érzés épp az ő helyére kerülni.

“Ezt nehéz feldolgozni, mégis azt érzem, hogy ennek a fantasztikus, csodálatos művésznek a helyére lépni hatalmas felelősség, annak ellenére, hogy úgy gondolom, Psota Irént nem lehet pótolni” – jelentette ki.

A színésznőt Valló Péter rendezésében a Farkasok és bárányok című darabban, Meropa Davidovna Murzaveckaja szerepében Győrben, valamint a Karinthy színházban a Nercbanda című musicalben láthatja a közönség.

– MTI –








hirdetés