„Állandó határidők szorításában éltem”

Akt.:
„Állandó határidők szorításában éltem”
© Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Múltidézés Velényi Rudolf jubileumi kiállítása kapcsán: interjú a festő- és grafikusművésszel.

A 75 éves festőművész, grafikus, aki annak idején egy-egy fontosabb kiállításra más városokba is elvitte diákjait, 21 évesen már megyei tárlaton szerepelt műveivel. Ez nagy szó volt abban az időben, amikor egy képzőművészeti csoport kiállítását egy nap után betiltották az egyetemen Hoppál Mihály, az MTA későbbi etnográfusa festékfoltos farmerének közszemlére tétele miatt.

Velényi mindeközben rendületlenül festett, s külföldi útjai során mintegy hatezer fotót készített, 1976-tól pedig 13 éven át a DOTE Galéria művészeti vezetője volt.

Ön mindig másképpen gondolkodott a festészetről, mint ahogy egyesek elvárták, ezért más utakon is próbált érvényesülni.

Velényi Rudolf: Valóban. Azt mondták, tehetséges vagyok, de nem úgy festek, ahogy egyesek akarták, vagy diktálták volna. Akkoriban azonban már érdekelt az alkalmazott grafika műfaja is. A Tóth Árpád Gimnáziumban 1963-tól 20 éven át tanítottam. Egykori diákjaim 30-40-50 éves érettségi találkozóin tapasztaltam meg igazán a tanítványok szeretetét, no meg a múlt év decemberi jubileumi kiállításomon, ahol több mint 300 ember köszöntött. Visszatérve a festészetre: a képeket – bár bizonyos vonatkozásokban részint magának alkotja az ember – sajnos nem lehet könnyen eladni. Van egy szűk kör, az ahhoz tartozók jobban boldogulnak, de talán nem véletlen, hogy szinte minden festő és grafikusművész tanít is.

1983. után teljesen abbahagytam a tanítást – merész húzás volt, ám ezt azért tudtam meglépni, mert akkor már átálltam az alkalmazott grafikára. Nagy cégeknek dolgoztam – Biogal, Havas Kereskedelmi Vállalat, KEVIÉP, DEKO, HÁÉV – Nyírbátori Zenei Napok, Kodály Kórus kiadványai, prospektusai, termékkatalógusai, logói, plakátjai kerültek ki a kezem alól.


Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Egy darabig talán hazudozhatsz önmagadnak, illetve biztatgathatod magad, hogy majd ismét festesz, de abban a periódusban – gyakorlatilag 25-30 éven keresztül – képtelen voltam erre, hiszen állandó határidők szorításában éltem, több alkalmazott grafikai munkát csináltam egyszerre – ez azt is jelezte, hogy értékelték e művészi tevékenységemet.

Mikor tért vissza mégis a festészethez?

Velényi Rudolf: 2006-ban volt egy kiállításom a Műterem Galériában, majd 2010-ben Tamus István barátom „préselt ki” belőlem egy tárlatot a Bakoss Galériában, 2015 decemberében pedig a 75 éves jubileumi kiállításom volt a Kölcsey Művelődési Központban Áttekintés 3. címmel. Nem hiába jeleztem 1-es, 2-es és 3-as számmal ezeket a tárlatokat, melyek a 65., a 70. és a 75. életéveimhez kötődtek. Kiállításaim nem csak időbeli áttekintést, hanem műfaji határok átlépését is jelentették. Ez részint festett anyag, másrészről fotók, melyekhez kapcsolódik egy alkalmazott grafikai sorozat. A 2006-os kiállításomnál a festett anyag még háttérbe szorult, főleg a fénykép és az alkalmazotti grafikai tevékenység jelent meg. Onnan már előrelépés a festett kép és a fotográfia felé a Bakoss galériabeli kiállítás, a nagy váltás viszont a legutóbbi, Kölcsey Központbeli jubileumi kiállítás volt. Tartoztam magamnak annyival, hogy bemutatom azt a tevékenységet, amiben annak idején elindultam, amit Hoppál Mihállyal találtunk ki 30 évvel ezelőtt, amikor a néprajzi jelkultúra átrendeződött képpé (ETNO-ART). Ezt tükrözi az Életfa sorozatom is, ahol a fák következetes szimbólumrendszere érvényesült, és a festészetemben absztrahálódott. A fa maga az állandóság, a harmónia, a gyökerétől a lombkoronáig – életút, kötelék ég és föld között.

A DOTE Galéria művészeti vezetőjeként mi volt a feladata?

Velényi Rudolf: Az ott eltöltött időszak alatt 43 kiállítást „futtattam le”, olyan hazai élvonalbeli alkotókat hívtam meg, akik prezentálták az akár merészebb vonalat is. Akkoriban már én nyitottam az alkalmazott kultúrák felé, reklámfotóktól kezdve karikatúrákon át textilekig, kerámiákig, ékszerekig igen széles skálán. Nagyon izgalmas feladat volt. A legutóbbi tárlatomon mutatta be Szulovszky János Egy kiállítóhely a politikai tűréshatáron című könyvét, mely a DOTE Galéria akkori működését ismertette. A szerző már középiskolásként odafigyelt erre a galériára, most pedig a kötet írása közben visszapörgettük egy kicsit az időt, én is elmentem jó néhány hajdani alkotóhoz riportot készíteni.


Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Jelenleg hogyan telnek a napjai?

Velényi Rudolf: A Nyíradonyi hegytetőn című népzenei kiadványnak – amit Joób Árpád barátom szerkesztett – készítem a borítóját, valamint az Áttekintés 75. című kiállítás anyagát kérték Hajdúszoboszlóra, és egy, a szoboszlói művelődési központtal kapcsolatos kiadvány elkészítésére is felkértek. No és ugye festenem is kellene… Azt sem tudom, hogy érjem utol magamat, olyan sok a restanciám, amit még szeretnék elvégezni, azaz megfesteni. Szóval nem unatkozom az elkövetkezendő időben sem, hála Istennek.

– Kenyeres Ilona –








hirdetés