Alkotások között időznek a Csokonai diákjai

A diákok együtt élnek a művekkel (a Munkácsy-díjas Gaál József kiállítása január 20-ig látható a Csokonai gimnáziumban)
A diákok együtt élnek a művekkel (a Munkácsy-díjas Gaál József kiállítása január 20-ig látható a Csokonai gimnáziumban) - © Fotó: Kiss Annamarie
Debrecen – Öt éve része a középiskola életének a Csokonai Vizuális Műhely Galéria.

Körülbelül öt évvel ezelőtt álmodták meg a Csokonai gimnázium elhivatott tanárai a galériát, az álom pedig megvalósult. Az intézmény falai között azóta hét kiállítást rendeznek minden tanévben.

Hivatásos alkotókkal

Az iskolában korábban is voltak kiállítások, a Csokonai-hét programjai közt, az aulában. E hagyomány folytatásaként Szabó Elemér vizuális antropológus, társadalomismeret, etika, média szakos tanár fejéből pattant ki az ötlet, hogy az első emeleti társalgóban alakítsák ki a kiállítás terét, s az ő javaslatára Éles Bulcsú kiállításával kezdte el a működését a Csokonai Vizuális Műhely Galéria.

Utána egy neves debreceni képzőművész, Burai István hozta el műveit kiállításra, s a példa követőkre talált: Máthé András fotóművész, Varga József és Józsa Sándor grafikusok tárlata valósult meg az iskolában. Majd eljött az idő, hogy nyissanak az országosan ismert művészek felé: ef Zámbó István, Aknay János, Szurcsik József, Stefanovics Péter, Olajos György, Gaál József – ez a névsor fémjelzi ezt a vonulatot.

– Négy vonalat követünk tárlatainkkal, s ez jelzi a jövőt is: debreceniek, az ország más vidékeinek művészei, művésztelepek (derecskei, lácacsékei, vámospércsi) és műgyűjtők (Hajdú Zoltán, Máté László) képeit állítjuk ki. Évente hét kiállítást rendezünk, egyet mindig a magyar kultúra napján, egyet pedig a Csokonai-héten, a költő születésnapjához kapcsolódva. Csak hivatásos képzőművészeket hívunk meg, és Szabó Elemér kollégámmal közösen döntjük el, kik legyenek a vendégek, bár igyekszünk széles körben gondolkodni – foglalta össze Éles Bulcsú.

A tárlat mindig mindenki számára nyitva áll, és a megnyitókon rendszeresen meg is jelennek külső érdeklődők. A célközönség persze egyértelműen a diákság, a megnyitók mindig kora délután zajlanak, mert a tanulók időbeosztásához igazítják őket. A művészetpedagógia szakmai céljain túl az is fontos a Csokonaiban, hogy a tanulók életének része legyen a képzőművészet értő élvezete.

A művészek, valójában

A műsort mindig diákok vezetik, és ők a szereplők is: verset mondanak, zenélnek, táncolnak. Éles Bulcsú azt is lényegesnek tartja, hogy a kiállító vendég mindig eljöjjön és megszólaljon. Mint mondta, szeretné, hogy a diákoknak igazi találkozásai lehessenek a művészekkel, hogy láthassák, milyenek ők valójában: közösségi emberek, akik összetetten gondolkodnak a művészetről, s erről a kívülállók számára is érdekfeszítően tudnak beszélni. A gyerekeket pedig érdekli mindez, sokat kérdeznek, nemcsak a rajzszakkörön, de több tantárgy óráin is beszélgetnek a képekről, megvitatják a kiállításokat.

– Hagyomány, hogy az érkező művészt mindig dr. Molnárné Szecskó Ágnes intézményvezető asszony fogadja az iskolában, és köszönti a megnyitók résztvevőit. Ő maga is nagy műkedvelő, s év elején mindig kíváncsian várja a munkatervben a művészek nevét – árulta el a grafikus.

A galéria sikerét bizonyítja, hogy a diákok szeretnek a képek között időzni, szünetekben ott üldögélnek, beszélgetnek, tízóraijukat majszolják, megszokták a kiállításokat, természetes módon együtt élnek azokkal. – Úgy tapasztaltam, már igénylik is, ez például abból mérhető le, hogy az idei első kiállítás késett, és amikor megnyílt, a gyerekek azt mondták: „Végre vannak képek”. Ez nekünk mindennél többet ér! – nyilatkozta Éles Bulcsú.

PtkI