a népmese napja

2019.09.30. 11:30

Saját utunk megtalálásában segítenek a népmesék

A népmese szimbolikus formában ad választ a gyermek kérdéseire, problémáira: olyan mintákat ad, amelyekkel a gyerek azonosulni tud. Interjú Bujdosóné Papp Andreával, a DE GYGYK Irodalmi, Kommunikációs Kulturális Antropológiai Tanszék docensével.

Fotó: Illusztráció / Shutterstock

A mese nem tagadja a világban jelen lévő rosszat, hanem megmutatja, hogy le lehet azt győzni!

– tudtuk meg Bujdosóné Papp Andreától, a Debreceni Egyetem szakemberétől. A népmese napját 2005 óta minden évben Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án, azaz ma tartják. E nemes ünnep célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett figyelemmel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. A mese fontosságáról Bujdosóné Papp Andreával, a Debreceni Egyetem, Gyermeknevelési és Gyógy­pedagógiai Kar, Irodalmi, Kommunikációs Kulturális Antropológiai Tanszék docensével beszélgettünk.

Milyen a jó mese?

Honti János népmesekutató értelmezéséből kiindulva a mese a világképünk kifejezése és azon kívül irodalom. A mese érthetővé teszi számunkra a világot, és a felismert valóságokat úgy csoportosítja, hogy az gyönyörködtető, megkönnyebbítő, felemelő, az emberi élethez mégis hasonló szerkezetű képpé álljon össze.

Így a „jó mesének” állandó, örök értéke az, hogy segít megérteni, felfedezni magunkat, megtalálni a helyünket a világban. Ráadásul olyan lényegi üzenet, ami a dolgok értelmezésén túl élményt is ad, tetszik nekünk. Többrétegű, többszólamú történet, amelyiknek az egyik szólama éppen nekem, rólam szól. Fontos jellemző tehát az is, hogy a felnőtt és gyerek egyaránt élvezi a jó mesét. Ez azért is lényeges, mert a kicsiknek a felnőtt, a szülő választja a gyerekkönyvet és ő olvassa, mondja belőle a mesét. A mese rangját, hitelét pedig a mesemondó adja meg.

Miért jobb az olvasott, a tévében látható mesénél?

A mese értelmezését, értékelését nagymértékben meghatározza a vele érintkező kulturális hatás, például a gyerekkorhoz, gyerekképhez való hozzáállás. Napjaink mesemondása folyamatosan távolodik az interaktív, szóbeli gyökerektől és a képes/vizuális/filmes megközelítés vált uralkodóvá. Szerencsére sok igényes kortárs képeskönyv, mesefilm jelenik meg napjainkban, de véleményem szerint, ezek jól kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik az élőszavas mesélés közvetlen, szerves testi-lelki kapcsolatát, teremtő aktusát, a gyermek belső képteremtésének kreatív, feszültségoldó szerepét.

Hogyan változnak a mesék a kisdedkortól kamaszkorig?

Tágul a gyerekeknek, kamaszoknak szóló mesék tematikai köre is: minden, ami érint(het)i a mindennapjaikat, mesetéma lehet, például a születés, halál, válás, betegség, kirekesztés, függőség. Arra azonban fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az életkori jellemzőknek – értelmi, érzelmi fejlettségnek – való megfelelés és az adekvát esztétikai megformálás nélkül nem tud valódi, tartós párbeszédbe lépni a szöveg és az olvasója. Ha pedig a gyerek kérdez a történetről, mindig válaszoljunk neki, hiszen így kér segítséget a probléma feldolgozásához, kibeszéléséhez.

Mit tanulhatunk ma a magyar népmesékből?

A népmese szimbolikus formában ad választ a gyermek kérdéseire, problémáira: olyan mintákat ad, amelyekkel a gyerek azonosulni tud. A mese nem tagadja a világban jelen lévő rosszat, hanem megmutatja, hogy le lehet azt győzni! Fontos, örök üzenet mindannyiunk számára, hogy a saját utunkat kell megtalálni, de ehhez társakra, közösségre van szükségünk.

Mikortól érdemes mesét olvasni a gyermeknek?

A gyerek születésétől kezdve – sőt már a pocaklakóknak is – énekeljünk, mondókázzunk meséljünk. Egyéves gyerekekkel képeskönyveket nézegessünk, nevezzük meg a képen látható dolgokat, utánozzuk a hangját, mondjunk róla mondókát, versikét. Ekkor még a ritmus, a dallam, a nyelvvel való játék és a hozzá kapcsolódó mozgás az alapélmény. Kétéves kortól jön az énmesék ideje: rövid, egyszerű történetek a gyerekek mindennapjairól, sok biztonságot adó ismétléssel és képekkel. Ezután következnek a lánc- és állatmesék, majd 4–6 éves korban a tündérmesék ideje. Ekkor már kettős tudattal – beleéli magát a hős helyzetébe, de tudja, hogy „csak” mesét hallgat –, belső képet teremtve éli, élvezi a gyerek a jó és a rossz küzdelmét. Iskolás kortól már az igaz de mégis rendkívüli, fantasztikus történetek érdeklik: kalandot, érzelmet, ideált keres.

Pálfi-Tóth Zoé

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában