Akit az autók füstje…

Katona Róbert és testvére, Orsolya a napi teendőket egyeztetik
Katona Róbert és testvére, Orsolya a napi teendőket egyeztetik - © Fotó: Matey István
Debrecen, Hajdúböszörmény – Szerencsés az az apa, akinek a fia már kisgyerekként tudta, hogy mit akar…


A ma 33 éves Katona Róbert első autós emlékei hatéves korára nyúlnak vissza; a kis Robi gyakran megfordult az autóbontóban, amit az apukája üzemeltetett. Aztán jöttek a használt autók, majd pedig az újak, de a fiatalember érdeklődése csak nem lankadt…

Végig a ranglétrán

„A mi generációnk a rendszerváltozás környékén úttörő szerepet vitt a családi vállalkozás terén, a gyerekeink már ebbe a közegbe születtek bele. Ezzel együtt nálunk soha semmilyen presszió nem volt sem a pályaválasztás terén, sem pedig később. Szerencsére Robi fiunk világ életében műszaki érdeklődésű volt; műszaki szakközépiskolába járt, autószerelői majd gépjármű-technikusi képzettséget szerzett és műszaki menedzserként diplomázott” – ment vissza az időben Katona László, a Full Autó Kft. ügyvezető igazgatója, aki hálás a sorsnak azért, hogy a fiának nem a családi cég volt az első munkahelye. – Kipróbálta magát más területeken is, de rájött, hogy ez az ő világa. Dolgozott nálunk raktárosként, volt autószerelő, megpróbálta az értékesítést is. Végigjárta a ranglétrát, ezért ma már a beosztottai „nem tudják bevinni az erdőbe” – fogalmazott a büszke apa, akinek immár a lánya is a családi vállalkozást erősíti. „Orsit eredetileg pedagógusnak szántuk, de miután elvégezte a főiskolát, éppen nem talált tanítói állást. Először egy pályázatíró cégnél dolgozott, közgazdász képesítést szerzett, később pedig ő is a privát cégünk munkatársa lett. Ma már a Full Autó Kft. értékesítési vezetője, és ebben a minőségében bizony a pedagógusi és az üzletasszonyi vénája is jól jön” – mondta Katona László.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Jött első szóra

De, vajon ugyanígy emlékszik vissza az elmúlt évtizedekre Róbert is? „Hatéves lehettem, de már rendszeresen kijártam apuval az autóbontóba. Aztán következett a használtautó-kereskedelem, majd pedig a márkakereskedés; engem valósággal elvarázsolt ez a világ. Először csak éreztem, később pedig már tudtam is, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Belekóstoltam más területekbe, de amikor apa felajánlotta, hogy álljak be a céghez és kezdjek magammal valamit, első szóra jöttem. Eleinte még éreztem a „szoros emberfogást” a szüleim részéről, de jónéhány éve már engedik, hogy önálló döntéseket hozzak. A különösen nagy súlyú ügyekben persze össszedugjuk fejünket, de ez egy családi vállalkozásban teljesen természetes” – fogalmazott a fiatalember, aki úgy érzi, testvérével mostanra felnőttek a feladathoz, hogy irányítsák a családi vállalkozást.

Aki egészen más cipőben jár

A böszörményi vállalkozó gyermekeit más dolgok érdeklik, ezért úgy döntött, eladja a cégét. Jánosi Imre (stílusosan szólva) egészen más cipőben jár, hiszen a hajdúböszörményi cipőgyáros gyermekeit nem ez a világ érdekli. „Negyed százada működő családi vállalkozás tulajdonosaként 150 ember sorsa van rám bízva, ezért a vállalkozói karrieremet nem fejezhetem be akárhogyan. Megtehetném, hogy eladom a telephelyet, a pénzt beteszem a bankba és élem világomat, de az nem én lennék. Ha már kénytelen vagyok eladni a céget, akkor csakis szakmai befektető jöhet szóba, aki az üzemet tovább működteti és az itt dolgozókat foglalkoztatja” – jelentette ki határozottan a 71. évében járó üzletember, aki szerint talán idejét múlt már ez a felfogás, ő mégis büszkén vállalja. Nemrég egy debreceni vállalkozó csak a telephelyért fizetett volna anyit, amennyit a szakmai befektetőtől emberestől kapni fog, de amikor visszakérdezett, hogy a dolgozókkal mi lesz, a potenciális vevő azt felelte, hogy „Jánosi úr, ez már az ön problémája”. Úgy tűnik, Jánosi Imre kitartása nem volt hiábavaló; egy külföldi szakmai befektető éppen most világíttatja át a hajdúböszörményi családi vállalkozást, hogy megtudja: Van-e benne fantázia? Éri-e a pénzt?

– Petneházi Attila –

Segítség, megöregedtem!

Miközben a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 70-90 százalékát szinte minden országban a családi vállalkozások adják, itthon a rendszerváltás után alapított családi cégek mostanában szembesülnek az utódlás problémájával. Persze, vannak, akik igyekeznek elébe menni a kellemetlen meglepetéseknek. A Felelős Családi Vállalkozások Szövetsége (melynek hajdú-bihari tagjai is vannak) például tudatosan törekszik arra, hogy a nemzetközi tapasztalatokat megfelelően adaptálja a honi viszonyokra, ezzel is segítve tagjainál a generációváltás korántsem egyszerű folyamatát.

Cég az apáról fiúra
Debrecen – Az egyik családban a gyerek alig várja, hogy átvegye a szülő helyét, míg a másikban…




További hírek a Gazdaság kategóriából

Sporthírek






hirdetés