Akik szerint mindannyian különlegesek vagyunk

Felhősi Márta, Borszéky Csabáné és Lakatosné Kozma Andrea
Felhősi Márta, Borszéky Csabáné és Lakatosné Kozma Andrea - © Fotók: Magánarchívum
Hajdú-Bihar – „Azért vagyok mellettük, hogy segítsem őket tehetségük kibontakozásában.” Közeleg a pedagógusnap, hárman vallottak a szakmáról, a hivatásról.

Borszéky Csabáné már gyermekkorában elhatározta, hogy tanító lesz. Az iskolapadban arról álmodozott, hogy egyszer ő is állhat a tábla előtt, mint a tanítója, akit egyébként nagyon szeretett és felnézett rá. Akkor vált valóra az álma, amikor a tanítói diplomát átvehette, s bár sok megmérettetésen ment át, amíg elérte a célját, de végül úgy érezte, hogy megérte a sok belefektetett energia. Negyven éven át tanított, ma már a nyugdíjas éveit éli, de a gyerekek iránti szeretete egy percig sem csillapodott.

Dicsérettel jutalmazott

– Mindig nagyon szerettem a gyerekeket, ez a mai napig sem változott meg bennem. Több éven keresztül tanítottam első és második osztályban, de harmadik és negyedik évfolyamosokat is hosszú éveken át oktattam. A legszebbnek azt találtam a hivatásomban, hogy a kis­iskolások segítségemmel megtanultak írni és olvasni. Munkám során a legnehezebb az volt számomra, hogy számjegyekkel kellett értékelni a gyerekek teljesítményét. Nem szerettem elégtelent vagy intőt írni a tájékoztatóba.

Sokszor magamban kerestem a hibát, feltettem magamnak a kérdést, hogy megtettem-e mindent a gyerekek érdekében.”

Tudtam, ha mindig rossz jegyet kapnak a munkájukra, tudásukra, az a későbbiekben az életükre is kihathat. Ezért minden eredményt dicsérettel jutalmaztam, hogy el ne veszítsék az önbizalmukat – mondta.

Lakatosné Kozma Andrea közel harminc éve tanít, jelenleg a Debreceni Benedek Elek Általános Iskolában. Egy gyermekkori vágya teljesült azzal, hogy pedagógus lett. Keresztszülei egy borsodi kis faluban pedagógusként dolgoztak, így nagyon sokat meséltek neki az iskolai életről, valamint a kis tanítványokról is. Nagyon szereti a hivatását, de számára is egyre nagyobb kihívást jelent a mai felgyorsult és adminisztrációtól terhes világban helytállni, azonban a tanítványai szeretete; tudásra éhes csillogó tekintetük feledteti a pedagógussal a nehézségeket. – Keresztszüleim kedves történetei nagyban befolyásoltak a pályaválasztás előtt, de a saját megérzéseimre is hallgattam. Tanítónénim igazán kedves hölgy volt, érdekes tanórákat tartott nekünk. Gyerekként alig vártam, hogy az iskolából hazaérve megoszthassam a családdal, a szomszéddal és az utcabeli kisebb gyerekekkel azt a tudást, amire aznap az iskolában szert tettem – mondta a tanítónő.

A tehetség kibontakozása

A pedagógus úgy véli, hogy szeretnie kell mindenkinek a hivatását ahhoz, hogy akár több tíz évet is eltöltsön valaki a pályáján. Egy tanítónak látnia kell a pedagógusi munkának a szépségét ahhoz, hogy tudjon gyerekekkel foglalkozni. – Számomra a tanári hivatás csodája abban rejlik, hogy az óvodából az iskolába lépő kis tanítványaimat átsegíthetem a különböző nehézségeken. Biztatom a csöppségeket és megértetem velük, hogy nagyon sok mindenre képesek.

Mindannyian különlegesek, érdekesek és tehetségesek valamiben. Jómagam csak azért vagyok mellettük, hogy segítsem őket tehetségük kibontakozásában.”

Felhősi Márta pedagógusként dolgozik a balmazújvárosi BSZC Veres Péter Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájában. A tanárnőnek egy álma vált valóra azzal, hogy irodalmat taníthat a diákoknak. Már tizenkét éves kora óta tudta, hogy pedagógusként szeretne dolgozni.

Az irodalom szerelmese

– Abban biztos voltam, hogy irodalmat szeretnék majd tanítani. Nagyon jó magyartanárom volt, imádtam az irodalmat, ez volt a kedvenc tantárgyam. Igazán példamutató személyiség volt, ezért már azzal a céllal mentem hatosztályos gimnáziumba, hogy tudtam, mi akarok lenni felnőttként. A pályaválasztásban a családom nem befolyásolt, nem volt a rokonok között olyan, aki pedagógus lett volna, ez valóban az én vágyam volt. Az irodalom szerelmese lettem, így a jövőben mindenképpen szerettem volna átadni ezt a tudást és szeretetet másoknak. Valós képem nem volt a tanításról, amikor elkezdtem dolgozni, módszertani szempontból semmilyen gyakorlatom nem volt, fokozatosan alakult ki az évek során. A középiskolában is mindent apránként sajátítottam el, ami a tanítási módszert jelenti. Általános és középiskolás diákokat egyaránt az irodalom szeretetére próbálom tanítani – mondta a pedagógus.

Felejthetetlen pillanat

A tanárnő számtalan kihívással találkozik a munkája során, de próbálja megoldani és átugrani az akadályokat, hiszen tudta, hogy mire vállalkozik. Szeretné elérni azt, hogy a diákjai is meglássák az értéket és szépséget az irodalomban, amit ő maga is az iskolapadban vélt felfedezni.

NE