Akik számára fekete betűs ünnep Szent György napja

Akt.:
Kihajtás a Hortobágyon
Kihajtás a Hortobágyon - © Fotó: Derencsényi István
Hajdú-Bihar – Van, akinek a juhai a tavalyi nyarat a hodályban töltötték, sok állat meg is betegedett.

Miközben a hortobágyi pusztában és számos megyénkbeli településen látványos külsőségek közepette ünnepelték meg Szent György-napját (a hagyomány szerint a pásztorok ekkor hajtják ki az állataikat a legelőre), egyesek számára ez a nap bizony feketebetűs „ünnep”…

Nincs hová hajtani

A hortobágyi földhaszonbérleti pályázat vesztesei lassan két éve küzdenek az igazukért, egyelőre kevés sikerrel. Közülük néhányan több száz számos állatot tartanak, és az idei már a második tavasz, amikor azzal kell szembesülniük, hogy az állataikat a juhhodályból vagy a marhaistállóból nincs hová kihajtani. Közülük való Rezes Gábor váncsodi gazdálkodó is, aki a Naplónak a következőket mondta: Tavaly már így is a hodályban „nyaralt” a birka, idén azonban muszáj valahová kihajtani. A kérdés csak az, hogy hová, hiszen (bár bérelt állami legelőnk korábban sem volt) akinek a területén eddig legeltethettünk, a haszonbérleti pályázaton ő sem jutott hozzá a korábbi 80 hektár legelőterülethez. Így hát próbálunk találni valakit, akivel meg tudunk állapodni a bértartásról, hiszen a hodályban tönkremegy a jószágok lába, és légzőszervi betegségek is előfordulnak a levegőtlen, zárt térben. A mi kétszáz anyajuhunknak 35-40 hektár legelő kellene, bár van egy dolgozónk, és neki is gyepet keres a 70-80 anyaállata. Az lett volna az igazi, ha nyerünk, de nem nyertünk. Sovány vígasz, hogy a problémánkkal nem vagyunk egyedül, hiszen Váncsod környékén több mint ezer anyajuhnak továbbra sincs megoldva a legeltetése – mondta.

Akiből a keserűség beszél

Nem nyilatkozok, mert maguk is állandóan csak írnak a kínunkról, de soha nem történik semmi. Túltettem magamat rajta, felszámolom az állományt, abbahagyom…

– mondta egy megkeseredett, a névtelenség homályába burkolózó juhászember, akiről annyit azért lehet tudni, hogy bár már korábban elhatározta a több száz egyedet számláló juhnyája felszámolását, ez sem megy olyan egyszerűen, miként azt a városi ember gondolná. A legelőpályázat veszteseinek egyik központi alakja Mavranyi Zsigmond berettyóújfalui juhász volt. A 60-as éveit taposó férfi annak idején részt vett a 42-es főút blokádjában, és ő volt az, aki nemcsak ígérgette, de tényleg „felment a miniszterhez”. – Csak megérte tüntetni, és a minisztériumot járni, hiszen harmadik nekifutásra hárman mégicsak kaptunk összesen 92 hektár legelőt. Háromszáz anyajuhot és nagyjából ugyanennyi bárányt számlál most az állományom. Ennyi jószágot a legelő eltart, de téli takarmánynak valóra már nem futja belőle – válaszolta érezhető elégedettséggel a hangjában a gazda, aki azt sem akarta eltitkolni, hogy végül milyen körülmények között jutott mégis állami legelőhöz. „Egy Angliában dolgozó fiatal hölgy (akinek persze egy árva jószága se volt) végül csak visszalépett a haszonbérlettől, mert nem bírta már a tüntetéseket; az ő területét kaptuk meg harmadmagammal. Tíz évre szól a haszonbérleti szerződés, akkorra már 73 éves leszek, azután meg csak lesz valahogy. A fiam talán majd viszi tovább a szakmát” – próbálta fürkészni a jövőt a berettyóújfalui gazdálkodó.

Éhen mégse pusztulhatnak

Buj Gyula mezőpeterdi juhásznak ötszáz anyajuh gondja szakadt a nyakába azzal, hogy a haszonbérleti pályázaton ő is a vesztesek oldalára került. A Naplónak elmondta, hogy a tanyája körül van ugyan vagy 10-12 hektár saját legelője, de félezer állathoz ennek a többszöröse kellene. „Az egyik nyertestől kaptam kölcsön 30 hektár legelőt azzal, hogy legeltessem, de sokat nem érek vele, hiszen három kilométerre mégse sétáltathatom a nyájat. Ezért aztán hol az erdőn, hol a mezőn „bújkálok” velük; az egyik terület gazdája megtűr, a másik elzavar, de nincs választásom, hisz’ a jószág éhen mégse pusztulhat” – mondta a gazda.

– Petneházi Attila –


Búsuló juhászok
A szerkesztőségi fotóarchívumot lapozgatva a kezembe került egy képsorozat, a felvételek Hortobágy-Kónyán készültek egy riporton. Petneházi Attila írása.




Sporthírek






hirdetés