Aki belebújt Giacomo Casanova bőrébe

Akt.:
A zenész-producer jelenleg újra Debrecenben él
A zenész-producer jelenleg újra Debrecenben él - © Fotók: Molnár Péter
Debrecen – Az egykori August Förster-énekes, Perjés Péter a velencei szívtipróról írt „night musicalt”. Interjú.

Egykori atléta, rockénekes, zeneszerző, szövegíró, producer – ez mind Perjés Péter. A kilencvenes évek egyik legendás cívisvárosi csapata, az August Förster Reservation frontembere a banda feloszlása után musicalt írt, Casanova címmel, megjárta a New York-i filmakadémiát, élt Olaszországban és Spanyolországban, miközben kiválóan megtanult golfozni. A mára ismét Debrecenben élő zenész adott interjút életpályájáról a Hajdú-bihari Naplónak.

Kérlek, mesélj arról, miként telt a gyermekkorod?

Perjés Péter: Az első 12 évem falun, Konyáron telt el, pontosabban az első három Kismarján. Édesanyám könyvtáros volt és én állandóan ott lógtam a munkahelyén, meghallgattam szinte az összes komolyzenei lemezt, illetve költők műveivel ismerkedtem. A zene és az irodalom szeretete innen eredeztethető nálam. Otthon pedig a szalagos magnóról a Black Sabbath, a Deep Purple és a Uriah Heep szólt, a szüleim ezeket hallgatták szabadidejükben. Édesapám tehát tudja, mi az a zene, de mondjuk a Száz forintnak ötven a fele című dalt nem tudná eldalolni. Ezt én is örököltem tőle, amíg katona nem lettem, egyáltalán nem tudtam énekelni. A hadseregnél az egyik haverom vett egy gitárt s elkezdtem én is tanulni rajta. Azt tudtam, hogy bundonként van egy fél hang eltérés a nyakon, s azon gondolkodtam, miért nem hallom én ezt? Bezárkóztam hát egy szobába és egy órán át az E-mollt meg az E-dúrt felváltva játszottam s egyszer csak bevésődött a fejembe az a félhangnyi különbség. Ezt követően mindent el tudtam énekelni, mert az adottságom megvolt hozzá. Ezzel eléggé megváltozott az életem, így lettem énekes, zeneszerző és színész, de gyerekkorom óta verseket is írok. Amikor beköltöztünk Konyárról Debrecenbe, sportolni kezdtem és diákként négy számban lettem válogatott atléta. Elmentem Várhidi Attila színjátszó csoportjába, mellette edzésekre is jártam: egy idő után döntenem kellett, és gyerekfejjel a sport mellett tettem le a voksomat. Egy alkalommal a válogatott edzőtáborában lépcsőztünk és épp ment föl három gyönyörű szlovák lány. Felnéztem a szoknyájuk alá és kiment az ugrólábam… a magasugró karrieremnek így lett vége. Mellette hármasugrásban, 110 gáton és tízpróbában jutottam el a válogatottságig. Leérettségiztem és abbahagytam a sportot. Jelentkeztem a színművészetire, de csak operett-musical szakra vettek volna fel. Az a műfaj akkor nem tetszett. Ezt követően jött a katonaság, ott már rendeztem színdarabot, a leszerelés után pedig lediplomáztam a Nyíregyházi Főiskola testnevelés-földrajz szakán. Nem tanítottam egy percet sem, hanem a reklámszakmában vetettem meg a lábam.

Ezt követően rögtön jött az August Förster Reservation?

Perjés Péter: Nem az volt az első bandám. W? néven alakítottunk egy zenekart, ez a formáció azonban a tagok elfoglaltsága miatt hamar feloszlott. Csak ezt követően jött az AFR.



A legelső koncertünket Nyíregyházán tartottuk, csupán egyetlen plakát volt kifüggesztve a kollégium portáján ezzel a szöveggel: Perjés zenekara játszik, gyertek! Ez volt az első bulink és máris telt házzal mentünk! 89’ szilveszterén alakultunk és 1990. április 4-én, három hónap próbálás után kiálltunk kétórányi repertoárral. Játszottunk többek között Deep Pruple-t, Uriah Heepet és három saját dalt is. Nagy sikerünk volt és eztán mentünk mindenféle fesztiválokra.

Sokan máig nem tudják, mit takart a zenekar neve.

Perjés Péter: Egy osztrák zongorakészítő volt August Förster, a Reservationt már mi tettük hozzá, ám amikor volt pár tagcserénk, az utóbbi szót lehagytuk a névből. Nagyon jó kritikákat kaptunk, kijött az első kazettánk, majd a CD és sok helyen felléptük. A Szegedi Ifjúsági Napokon megesett, hogy odamentem a szervezőhöz és mondtam, tudom, hogy nem vagyunk a meghívott zenekarok között, most alakultunk, de szeretnénk beszállni. Alapból elküldött a srác. Ötven méterrel a színpaduktól, az egyetem mellett, az egyik kis boltból kértem áramot és kipakoltuk a felszerelésünket. Elkezdtük nyomni a műsort és öt perc múlva mindenki átjött a színpad elől hozzánk és körbeültek bennünket. Jött is a szervező és mondta, hogy este nyolctól főműsoridőben mégis fel tud bennünket léptetni. Az esti koncert kezdetekor még mindenki üldögélt a szökőkút szélén, amint elkezdtünk zenélni, sokan beugrottak a vízbe, egy szóval hatalmas „hippifíling” kerekedett ki a történetből. Nagyon sok élményt szereztünk az AFR-rel.

Miért oszlott föl az August Förster olyan hamar?

Perjés Péter: Mindössze négy évet élt a zenekar, 1990-től 1994-ig. Az első három esztendőben én írtam a dalokat, az utolsó évben átadtam a dalírás egy részét Moldován Ákosnak, a basszeresünknek és Csató Peti gitárosnak, mellettük Deák Szabi volt a dobosunk. Varga Zoli pedig Szilágyi Tomit váltotta a Hammond orgonán. Ettől valamivel keményebb, de egyszerűbb rock lett a zenénk, a második lemez kiadója kifejezetten ezt kérte, a szövegek kapcsán is egyébként. Nem volt ez rossz húzás tőlük, mert a fesztiválokon ezeket a dalokat első hallásra énekelte a közönség, tehát sikeres volt, csak én nem éreztem már annyira jól magam ettől.


pa2

Az August Förster zenekar klasszikus felállása | Fotó: Archív


Egy alkalommal kipróbáltam, mi történik, ha valami teljesen más szöveget, hülyeségeket énekelek a zenei alapra, s láttam, senki sem veszi észre. Ez egy költőnek, aki azért írja a dalokat, hogy hatással legyen az emberekre, a halála! 1994 májusában Debrecenben volt a Tolerancia Fesztivál és akkor azt mondtam, én ezt nem csinálom tovább. Hazamentem és levágtam a hosszú hajamat. Akkor jött be az MTV, hirtelen megváltozott a zenei igény, én viszont sosem akartam semmilyen trendnek megfelelni, csak a saját ízlésemnek.

Később nem hiányzott a klasszikus rockzene?

Perjés Péter: De, hiányzott, azonban a Casanova Night Musicalt a régi basszeresünkkel, Moldován Ákossal írtuk és az sem egy tinglitangli zene. Van benne minden, kemény rocktól a dzsesszig, sokféle stílus. Direkt nem akartam, hogy olyan legyen, mint az August Förster.

Az AFR feloszlása után mi történt veled?

Perjés Péter: Még a zenekar idején kaptam egy szerepet a Csokonai Színházban, a Sztárcsinálókban játszottam Jézust. A banda kimúlását követően reklámtevékenységet folytattam, elvégeztem a filmforgatókönyv-író iskolát Budapesten, New Yorkban pedig a filmakadémián a filmkészítés alapjait tanultam meg.

Mikor kezdted el írni a Casanova Night Musicalt?

Perjés Péter: 2004-ben, Szurdi Tomival, akinek mondtam, hogy vannak rövidfilm ötleteim, mire ő megkérdezte, miért nem írok inkább musicalt. Mondtam jó, akkor írok azt. Ekkor kipattant Casanova életének ötlete, mert kissé hasonlóan éltem, mint ő. Két-három napot itthon töltöttem a marketingcégem ügyeit intézve, három-négy napot pedig Budapesten, egyfolytában írtuk a musicalt Ákossal és Tomival. Két esztendeig szereztük a dalokat, mindig kiválogattuk a legjobbakat a nótatengerből. Pejtsik Peti, aki azóta híres karmester lett, pedig meghangszerelte komolyzenére. A zenét hárman írtuk, én voltam a szövegíró, a kiadó és a producer is.

Mi lett a night musical sorsa?

Perjés Péter: Az alkotóit követően jött a produceri munka, na, azt egyáltalán nem élveztem. Sokan átvertek, anyagilag többször is ráfaragtam. Próbáltam színpadra állítani, majd Mester Tamással leszerződtem, hogy fordítsuk le angolra. Azt hittem, két hónap alatt kész lesz, de két évig vettük föl a 16 dalt. Tamás délután négykor kelt, nyolc után ugye már buli van, tehát maradt rá napi négy óránk. A lemezen szereplők mind-mind elfoglalt művészek voltak, ezért nehezen haladt a meló. Őrület volt, rengeteg pénzemet elvitte ez az időszak. Benne voltam a bulizásban is persze, ment a nagy vadászat az éjszakában, sok személyes sztorit beleszőttem a Casanova szövegkönyvébe. A nehézségek ellenére én már minden áron meg akartam rendezni, és akkor került a képbe egy producer, Andrew Empson, aki azt mondta, eljön megnézni a darabot. Végül nem érkezett meg, én viszont megrendeztem, megkaptam a Moulin Rouge-t ingyen. Arról volt szó, hogy az áprilisi premier után egész nyáron fut a Casanova, ám a bemutató előtt egy nappal közölték velem, hogy az előadás után mégsem lesz több alkalom. Ezt követően elköltöztem Olaszországba, Velencébe. Megkerestem az előbb említett Andrew Empsont és elkezdtünk tárgyalni. Arról volt szó, hogy egy kis színházban bemutatjuk, majd elvisszük Las Vegasba, ugyanis Empson jó barátja egy kinti kaszinótulajdonos. Föl is hívta előttem az urat, de a telefonban úgy tárgyalt, hogy már meg is vette a jogokat tőlem. Elég sok pénzt kínáltak a darabért, de a szerzők neve sehol sem lett volna feltüntetve és örökre elvesztem a jogokat. Hát, így utólag már lehet, hogy oda kellett volna adnom… De akkor a rengeteg belefektetett munka és a büszkeségem miatt nem akartam megválni tőle. Ahogy elköltöztem Velencéből, kaptam egy levelet Francesco Nardótól, hogy ők szeretnék megcsinálni. Nekik végül odaadtam, lefordították olaszra, megjelent lemezen, és néhányszor be is mutatták. Nem sokkal ezután Spanyolországba költöztem, szerződést kötöttünk, hogy egy jachtkikötőben játsszuk a musicalt. Ott már mindent előkészítettünk, a színpadot, a kosztümöket, de a castingon nem találtunk megfelelő embereket, akik elénekelték volna a szerepeket, pedig Alicante nem annyira kicsi város. Két évembe került, mire kiderült, ezt nem tudom megcsinálni ott. Ezt követően hazajöttem, és az Esztrád színház elvitte a darabot. 2014-ben, Vastag Csaba, Vastag Tamás, Dér Heni és más szereplőkkel bemutatták a Velencei tónál két alkalommal. Megnézte összesen hétezer ember. Végül az ígéretek ellenére többször nem adták elő. Tavaly kivitték Amerikába, volt előadás Miamiban, Los Angelesben és Las Vegasban, ez volt a Casanova Tour, amit az egyik kereskedelmi csatornán le is vetítettek.

Mivel foglalkozik most Perjés Péter?

Perjés Péter: Írom a két új darabomat, és televíziós ötleteket készítek. Tervezem, hogy létrehozok egy fesztivált, Gastrock néven, van egy tehetségkutató weboldalam, ahol a kallódó talentumoknak adok bemutatkozási lehetőséget és megpróbálok támogatót szerezni nekik. Ez a törekvés már gyerekkorom óta bennem munkál, szeretnék minél több tehetséget felszínre hozni. Mindenkinek kell egy ugródeszka az életében!

Mi a következő megvalósítandó nagy álmod?

Perjés Péter: Szerencsére a Casanova úgy van megírva, hogy nem romlandó termék. Szeretnék létrehozni egy Love Múzeumot valahol, amely egybeforrasztaná a szerelmet, a vendéglátást, a színházat, a vágykeltő ételeket-italokat, a szerelemhez köthető ajándéktárgyak árusítását, egy vidámparkot. A felső szintre szállodát álmodtam meg a turisták számára.

A rockzenéhez visszatérsz még valaha?

Perjés Péter: Ha választani kellene, visszatérjek-e rockzenészként vagy legyek golfversenyző, akkor az utóbbit választanám. Régóta játszom a játékot, és nagyon szeretem, szerintem jól is oktatom. De ha tényleg sikerül majd összehozni a Gastrock fesztivált, akkor esetleg örömmel beugranék pár dalra.

– Tamás Nándor –


Névjegy

  • Név: Perjés Péter
  • Születési idő: 1968. március 7.
  • Születési hely: Debrecen
  • Végzettség: főiskolai, földrajz–testnevelés szakos tanár
  • Gyermek: egy lány, Petra
  • Zenekarok: W?, August Förster Reservation
  • Kedvenc zenekar: Pink Floyd








hirdetés