Aki akarta, az kapott munkát Gáborjánban

Akt.:
Mező Gyula polgármester büszkén mutatja a baromfiólat és lakóit
Mező Gyula polgármester büszkén mutatja a baromfiólat és lakóit - © Fotó: Égerházi Péter
Gáborján – A bihari kistelepülésen február végéig megoldott a foglalkoztatás, de a folytatás is ígéretes.

A 902 lakosú település korábbi vezetője még nem tudta kihasználni a Start-munkaprogram adta lehetőségeket, amivel viszont utódja, Mező Gyula polgármester maximálisan élni tudott. Nem csoda, ha az emberek között járva folyamatosan dicsérik, hiszen idén, aki munkaképes és dolgozni akart, mindenki kapott munkát a faluban még az addig öregségi nyugdíjt kapók is inkább a közmunkát választották. Hatféle programban összesen 130-an dolgozhatnak jövő év február végéig, de a település első embere bízik benne, hogy lesz folytatása, sőt szövetkezetet is szeretnének alakítani jövőre, ami elősegítené az önállósodást több embernek állandó munkalehetőséget biztosítva.

Közel a hivatalhoz

Az önkormányzat meglévő ingatlanjait felújítva kezdték meg a közfoglalkoztatást márciusban, illetve áprilisban. A seprűkötő, a szőnyegszövő, illetve a tésztaüzemben, valamint földútkarbantartóknál 15-15-en, a mezőgazdasági programban 40-en vesznek részt; a berettyóújfalui kistérségi társulással közös programban pedig 20-an dolgoznak. Mindez 128 millió forintos költséggel, egy kis önrésszel.

A foglalkoztatási ágakat több más településhez hasonlóan úgy válogatták össze, hogy lehetőleg egymásra épüljenek. A polgármester büszkén mutatja a hivataltól nem messze álló baromfiólat, melyben 250 tyúk gondoskodik a tojásról a tésztaüzemnek, illetve az önkormányzati intézményeket ellátó konyhának. A fennmaradó részt a lakosságnak értékesítik önköltségi áron.

Ugyancsak a községháza szomszédságában található a seprűüzem, melyben egyelőre még vásárolt cirokból dolgoznak, de az önkormányzat földjén már fél hektáron termelik az alapanyagot, amit jövőre használnak fel.

A polgármesteri hivatal túloldalán van a tésztaüzem, ahol éppen ebédszünetben jártunk, így csak a különböző szárításra kitett aranyló, tíztojásos tésztákat találjuk a patyolattisztaságú helyiségekben. Mező Gyula eldicsekedik a programhoz vásárolt gépi szárítóval is. Jövőre már innen sem csak a saját szükségletüket fogják biztosítani, hanem értékesítésre is termelni fognak, akárcsak a mezőgazdasági programban.

Erős derecskei szál

Szemben a tésztaüzemmel egy másik épületben még dolgoznak a lányok, asszonyok a szövőszékeken.

Fotó: Égerházi Péter (galéria) Fotó: Égerházi Péter (galéria) ©

A szőnyegszövés alapját az a kilenc, javításra szoruló szövőszék jelentette, melyeket korábban az általános iskolában használtak. (Ne feledjük, a kis faluban nemzetközi művésztelep működött, ami inspiráló lehetett a kicsiknek is.) A polgármester hálával említi a derecskei Barta József fafaragót, aki szinte ingyen elvégezte az eszközök felújítását. Aztán kiderül, a derecskei szál még ennél is jelentősebben befolyásolta a gáborjáni szövőműhely sikerét, hiszen a 15 közmunkást betanító és irányító Makrai Béláné is derecskei, bár már Berettyóújfaluban lakott, és a Bihari Múzeumban volt kulturális közmunkás, amikor a gáborjániak felkérték a program vezetésére. Korábban több településen is elindított már szövőműhelyeket, de állítja, ennyire elhivatott és kreatív dolgozókkal még nem találkozott, mint a gáborjániak, így az együttműködésüket egyre szorosabbra fűzték. További terveket is szőnek, amiben már a bevételszerzés is szerepel, mert a gáborjáni ügyes kezek nyomán megszülető igényes alkotásokra biztosan találnak majd piacot, ami után legalább nyolc mostani közmunkásnak lesz állandó munkája.

HBN–Égerházi Péter ​








hirdetés