Ahol tényleg életre kel a művészet – A debreceni Tulipánházban jártunk

Ahol tényleg életre kel a művészet – A debreceni Tulipánházban jártunk
© Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Pöttyös ruha libben a Tulipánház nyitott ajtajánál, vidámvörös hajú nő invitál be minket. Az ízléses zöldre színezett régi cívisházon feltűnően türkiz ablakkeretek, a fém cégér és az ajtó előtt „nyiladozó” festett fa­tulipánok már jelzik: nem szokványos otthon előtt állunk.

Belépve a kedvenc mesénk elménkben létező díszletét is felülmúló birodalmat találunk. Halász Edit megvalósult emberöltőnyi álmát.

– Huszonöt éve vágytam egy galériára, ahol bemutathatom a munkáimat – kezdi a Kreatív Debrecen-díjjal a virágkarneválon kitüntetett képzőművész, miután időt kértem, hogy körbejárjam a lakás első két helyiségét. Rengeteg szín, egy ecsetvonásnyit sem találni, amely ne lenne a helyén, egy cérnaszálnyi hivalkodás nélkül. A tulipánformára tervezett ablaksor mellett a falon ember nagyságú királyfi és királylány repülnek egymás felé, csipkék állnak halomban, régi parasztbútorok polcain összetekert textilkincsek, festékek, ecsetek, szalagok, szivacsok és minden négyzetcentiméteren olyan alkotások, amelyeket bárki szívesen hazavinne háza díszítésére. – Ezeket én csináltam – ugrik oda egy kilencéves forma Szakál Alíz és mutatja büszkén a táskát, a farost alapú dísztárgyait.

– Egyszerű és látványos dolgokat készítünk, hogy az ide betérőnek sikerélménye, alkotói öröme legyen. A rendszeresen járó csoportnak az összeállított tematika mentén a festészetre alapozva, színelméletet, rajzolást és olykor varrást tanítok.

Bírni kell cérnával

A családban több jó kézügyességű volt, különösen az édesanyám – gondolja át saját indíttatása gyökerét a képzőművész, aki tanár lett. – A kisfiam születésekor varr­ni kezdtem takarót, ruhát, cipőt.

Gyermekkori irodalmi élményeimet dolgoztam fel a foltvarrás első szakaszában, a témában két könyvet is írtam. Romantikus gyermekruhák és népmesék elemeivel díszített rátétes technikával készített faliképek elkészítését mutattam meg benne.

Fotó: Molnár Péter (galéria) Fotó: Molnár Péter (galéria) ©

Hét éven át küldtem a dekorációs tárgyak munkafolyamatának leírását, fotóit a Fürge Ujjak magazinnak. Mindeközben arról álmodoztam, hogy lesz egy galériám, amely gyerekszoba részleteket rendezek be a foltvarrásos textiljeimmel és festett színes bútorokkal. A velem dolgozó gyerekekkel egy világkiállításon is jártunk és sok jótékonysági rendezvényen vettünk részt – mesélte. Idővel azonban egyre kevesebben lettek a foltvarrást tanulni kívánók, különösen a felnőttek. – Ez munka és időigényes tevékenység, egy-egy takaró, hetekig készülhet. Felgyorsult világunkban az a természetes és élhető, ha rövid idő alatt sikerélményhez juttató cselekvést végzünk – összegezte.

Lelket nemesít a művészet

A művész tehát a varrás mellett festészetet kezdett tanulni Potyók Tamástól. – Imádom a színeket – vallja a tagadhatatlant – ha valamit megpillantunk ez és a forma az első, amit felmérünk. Ösztönösen vonzza a szemünket a muskátli, a sárgarépa, az alma vagy padlizsán színei – fogalmazott.

– Nem kedvelem a kézműves szót, mert iparos jelleget sugall, ez egy alkotóház. A művészet és a tudomány vitte mindig is előre az emberek fejlődését. Előbbivel a lelkük is nemesbedik. Látom az alkotó gyerekeken a változást, azt, hogy egyre lágyabb vonalakat, összeillőbb színeket használnak. Ennek ellenére, sajnos a közoktatásban kevés a rajzóra. Volt olyan negyedikes iskolásom, aki nem tudta az ecsetet jól fogni – nyilatkozta. Hogyan fogjon hozzá otthon a szülő a képzőművészet élvezetessé tételéhez anélkül, hogy erőltetné, terhelné a fejlesztési szándékkal gyermekét? – kérdezem.

– Kell, hogy a szülő is szeresse ezt csinálni. Rajzolás, színes ceruza az alap. A festés kosszal jár, ezért nem nagyon kedvelik a szülők, pedig a kicsik kifejezetten élvezik. Mindenkinek szüksége van az alkotás adta örömre – zárta a művész, aki jelenleg egy gyermekorvosi rendelő díszítésén és harmadik könyve megírásán dolgozik.

HBN–HABE


Mindenki hozzátett

Az alkotóházban nem csak könyvbéli, hanem életmesék is gyökereznek. A debreceni művész elmondta, járt már nála lánybúcsús csapat is. – A fiatal nőnek előbbi kapcsolatából nem születhetett gyermeke, az új párjával örökbe fogadott egyet. Az esküvőjük előtt meglepetésből hozták az alkotóműhelybe barátnői. Ekkor már babát hordott a szíve alatt, javaslatomra elkészítettük a már meglévő, az úton lévő és a vágya szerinti harmadik gyermekkel jelölve a család életfáját. A barátnők közül sokan nem alkottak korábban, de egy-egy levelet kivágtak és szeretettel beletett mindenki valamit a műbe – mesélte Halász Edit.








hirdetés