Ahol az igazság és a hazugság egyaránt fáj

Michel támadással védekezik: bűntudatot kelt feleségében, amiért nem bízik benne
Michel támadással védekezik: bűntudatot kelt feleségében, amiért nem bízik benne - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Adott egy kiváló bohózat, egy remek fordítás, egy briliáns rendezés és négy frenetikus színművész.

A fentieket kínálta a Centrál Színház június 18–19-ei vendégjátéka, a Házassági leckék középhaladóknak a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpadon. Ez alkalommal a színpadi adaptálásra a rendező, Puskás Tamás számára az ihletet a francia Florian Zeller Az igazság című darabja adta. A bohózat eredeti címe – éreztek rá erre kiválóan az alkotók – egy irodalmi mű esetében tökéletesen működik, de nyilván nem színház- és közönségbarát. Így lett olyasfajta elnevezésre változtatva, amely találóan utal a darab tartalmára: a házassági problémák előkerülésére és felmerülésére, mégpedig középkorú emberek között, amely azonnal csalogatni is képes az igényes szórakozásra vágyó publikumot.

Az alapsztori jól ismert

Mint ahogyan az a bohózatoknál általában lenni szokott, rögtön az első – hotelszobában játszódó – jelenetben egy szerelmi háromszögről értesülünk. Miután egy erős kezdést követően – amikor is a Michelt játszó Stohl András a szemünk láttára húzza fel a nadrágját a csupasz hátsó felére – szóhoz jut a légyott hölgy tagja is, Alice (Kovács Patrícia), kiderül, hogy mindketten házasságban élnek. A nő nem más, mint Michel legjobb barátjának, az épp munkanélküli, élete válságos periódusát élő Paulnak (Schmied Zoltán) a felesége. A „viszony” ezáltal válik rögtön az elején rendkívül pikánssá és ez adja az apropót ahhoz is, hogy már az első jelenetben jóval túlnőjön a mű egy szórakoztató bohózat keretein. Az, hogy a szerelmi háromszög férfi tagjai barátságban vannak egymással, még nagyobb lelkifurdalást okoz Alice-nak, emiatt a szakítást fontolgatja. Miközben Michel már itt kijelenti – ennek aztán végig nagy jelentősége lesz a történetben –, hogy a „lelkiismeret-furdalás haszontalan dolog”, s a lényeg az, hogy ügyes hazugságokkal továbbra is elfedhető a házastársaik előtt a fél éve tartó titkos találkozgatássor.

Fordítva ül a lovon

Michel teóriája rögtön a második jelenettől kezdve működésbe lép, amikor a lakásán a feleségével, Laurence-szal (Balsai Móni) beszélik meg az elmúlt délután történéseit. A férfi egy fontos tárgyalásra, majd épp Paulra hivatkozva próbál elszámolni az elszámolhatatlan, otthonról távol töltött idővel. Egyre mélyebbre süllyed a hazugságspiráljába, olyannyira, hogy szorult helyzetében – a hazudozásra való hajlama mellett ez lesz a másik nagyon fontos személyiségjegye – a visszatámadás eszközével él. Amikor a felesége közli, hogy nem találkozhatott Paullal, mert a barát délután épp őt kereste a vonalas telefonjukon, a férfi „elég a kis játszmákból” felkiáltással az őt joggal kérdezgető feleségében kezd bűntudatot ébreszteni amiatt, mert nem bízik benne…

cs2A szeretők: Michel és Alice | Fotó: Derencsényi István

Fordítva látja a dolgokat akkor is, amikor a következő jelenetben – melyben ismét a szeretőjével van, egy rég várt, végre megvalósulni látszó bordeaux-i hétvégén – Alice közli: a férjének el fogja mondani az igazságot, mert nem bírja így tovább. Michel szerint viszont Paulnak épp az ő hazudozásukra van szüksége, azaz jót tesznek vele, hogy nem szembesítik a szerelmi viszonyuk tényével. „Azzal bizonyítjuk be, hogy szeretjük, hogy nem mondjuk el neki” – vallja.

A háromszög négyszögesítése

Michel teóriája nem képes meggyőzni Alice-t. Ha meg­győzné, nem volna morális tétje a viszonyuknak, minden folyna tovább abban a hazugságmederben, amit Michel vezényletével felépítettek. Ám ez a Kovács Patrícia által kiválóan megformált orvosnő gyönyörű példája az önálló, befolyásolhatatlan, manipulálhatatlan, okos asszonynak, akiben erősebb az erkölcsi érzék annál, mint hogy képes legyen sokáig hazudni. A férjjel közölt igazság azonban – s ezért is jóval mélyebb tartalmakat magába foglaló bohózat ez a megszokottnál – nem csak a férjnek, Paulnak, illetve a másik nőnek, Laurence-nak fog fájni, hanem jócskán visszaüt magára a hazudozóra is. Mert kiderül, hogy nem szerelmi háromszögről, hanem négyszögről van szó, hiszen Paul és Laurence állítólag szintén viszonyt folytatnak egymással. Az erre vonatkozó igazságtartalom kiderítését a nézőre bízom, mert nem az a lényeg, hogy ez valós-e vagy sem. Hanem az, ahogyan mindezt az erkölcsi érzék és lelkiismeret-furdalás nélküli Michel hogyan fogadja. Hisz az erre a hírre adott reakciója megint a „fordítva ülünk a lovon” gondolkodásmód iskolapéldája: Még hogy neki erről hazudtak, és se a felesége, se a legjobb barátja nem volt képes elé állni, bevallani a viszonyukat? Neki jár az igazság, másnak nem.

Michel végig a középpontban

A hazugságspirál segítségével magáról a felelősséget minden szinten lerázó, a másik félre hárító ember képét rajzolja fel tehát Florian Zeller darabja. Azét az emberét, aki annyira belemerül a saját erkölcsi fertőjébe, hogy a végén már azt se hisszük el, amit kérdez. Az utolsó, feleségével zajló nagyjelenetükben sem az az igazán lényeges, hogy Laurence mit érez, hogy ő vajon tényleg megcsalta-e a férjét, hogy vajon meg tud-e bocsátani neki, hanem annak az embernek a látványa – s Stohl ennek érzékeltetésében is végig kiváló –, aki rengetegszer van a végső lebukás határán, de aztán valahogy mindig kivágja magát. Kétségtelen, hogy rendkívüli tehetsége van mások manipulálására. Ami félelmetes látlelet is egyben.

Tehát a megcsalás, a félrelépés itt csak ürügy. Az indok egy torzult személyiség bemutatása, sőt, arcunkba vágása, s az azzal való szembesítés, hogy vajon hány ilyen embernek estünk már csapdájába mi is? Michel személyiségjegyeinek hangsúlyozása miatt – s ez Stohlra óriási színészi feladatot ró – a hét nagyjelenet mindegyikében ő folytat a másik három szereplő valamelyikével párbeszédet, s éppen ezért például az Alice–Paul házaspárt nem is látjuk kettesben a színen. Hisz, teszem azt, fontosabb az ő párosuknál az a szintén látleletet képező rész, amelyben a két férfi a tenisz, a sportolás ürügyén folytat egymással mesterfokra fejlesztett hatalmi harcot. Nem kérdés, hogy ebből is ki kerül ki – ha nem is azonnal – győztesen… A könnyednek hitt nyáresti szórakozás, a „lecke” így válik továbbgondolandó komoly tartalommá, amelynek kivitelezéséért a teljes stábnak óriási elismerés és köszönet jár.

Gyürky Katalin


Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A Centrál Színház Házassági leckék középhaladóknak című darabjával folytatódott a Nagyerdei Szabadtéri Játékok sorozata hétfőn. Fotó: Derencsényi István